Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

le maréchal, à notre âge on n'est pas heureux" marsall urain, amikor ilyen öreg az ember, mint mi ketten, már nem lehet szerencsés. MENTEGETŐDZÉS ÉS ÍGÉRET az életem is sietős lett."' ADY ,,ü Mort, vieux capitaine, il est temps! levons l'ancre !" BAUDELAIRE „Töne, Schwager, in's Honi, Kassie den schallenden Trab, Dass der Orcus vernehme: wir kommen, Das« gleich an der Türe Der Wirt uns freundlich empfange." GOETHE Még néhány ilyen jelszó jut eszembe, ahogy egy oldalpillantást vetek a homokórára. Kifogytam az időből, kifogytam a sors és a kiadó által szívesen engedélyezett oldalakból, be kell fejeznem. Végtelenül sajnálom, hogy nem vázolhatom fel emlékeimet azokról a Nyugat-írókról, kiknek élete művét e gazdag korszak folyamán barátin megfigyelhettem. Nekem a Nyugat íróiról, már akiket személyesen ismertem, kevés kivé téllel, csak kellemes emlékeim vannak, mindannyiukra szívesen gondolok, még azokra is megenyhülten, kiknek embersége egy időben igen fogyatékos volt. Amikor ítélkezem, magamba nézek, s rögtön megfosztom magam bírói rangomtól. Megtörtént az, hogy a Nyugat egy kiváló írója, költő a javából, kinek pályáját barátin figyeltem, egy időben embertelenségének olyan nyilvánvaló bizonyítékát adta, hogy a papír is elpirulna, ha szavait idézném. Ma már ha a tényre emlékszek is lélekben csak azt tudom róla, hogy költő, s ha egy-egy versét valamely véletlen elémsodorja, szívesen olvasom. (Lehet valaki kiváló költő, ki embertelenségre képes? Úgy látszik, lehet; minden ember száz ember.)