Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

Különös jelentőségű emlékem kettő van róla. A húszas évek legelején az Új Nemzedék nevű erősen reakciós lapnak volt egy vitriolos rovata, a Pardon, melyről azt tartották, hogy rövid maró cikkeit Kosztolányi írta. Ketten írták: Gellért Oszkár szerint Kosztolányi Lendvai Istvánnal; én úgy tudtam, hogy Kádár Lehellel, aki nem is ismert más szavakat, csak mérgezett hegyűeket. Ebben imponálóan leleményes volt. Kosztolányit támadták kiállásáért, s a fehér idők enyhülésével ezek a támadások mind erősebbok lettek, és Kosztolányit, ki rég otthagyta a lapot, érthetően idegesítették. Az történt akkoriban, hogy Kosztolányiné valamely ügyben Bécsbe utazott, ahol emigráns írók vették körül és érdeklődő, szíves beszélgetéssel — mint kitűnt, provokáló célzattal elérték, hogy Kosztolányiné a rezsimről, melyet a Pardon-rovat szolgált, elítélően nyilatkozott. Nyilván őszinte érzése szerint. Ezek a nyilatkozatok aztán megjelentek az emigránsok bécsi magyar lapjában. Ebből az alkalomból cikket írtam a Kosztolányi-esetről és megvédtem őt. Hogy mivel argumentáltam, nem tudom, nyilván a genus irritabile vatum frázisát rántottam elő, mint mindig teszik, ha írók emberi gyöngeségeit kell menteni, - az is benne lehetett, hogy az akkori idők levegője milyen ólomsúllyal nehezedett a szellem embereire, még az erősebb idegzetűekre is, s hogy ... denique kiálltam mellette. Kosztolányi eljött hozzám, nagyon megköszönte, s olyan becsületes magyarázatát adta a pardon-írásoknak, hogy utólag is igazoltnak láttam kiállásomat. „Mondjam azt, hogy sajnálom, hogy a Pardon-cikkeket írtam?" mondotta Kosztolányi. „Inkább megvallom, hogy miért írtam. Mert gyáva vagyok; féltem, menteni igyekeztem magamat". Szimpatikus volt őszintesége, aminthogy az egész ember az volt. . . A másik emlék komoly incidens, mely barátságunknak, nagy sajnálatomra, véget vetett — Ady-cikkére vonatkozik, melyét a Zsolt Béla szerkesztette A tollban közölt 1929-ben. E cikk keletkezéséről, hatásáról, a megrázkódtatásról, melyet Kosztolányinál okozott, Gellért Oszkár Kortármim című kötetében érdekes beszámolót ad. (Aki figvelemmel olvassa a jegyzeteket, miket Kosztolányiné ez afférra vonatkozóan férje írásai között talált, kellő magyarázatát fogja találni annak a lelkiállapotnak, melyben az író élt, mikor az Adv-cikkért megtámadták.)