Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

Néhány nem jelentékeny dologban helyre kell igazítanom Gellért megállapításait. Közzéteszi Babitsnak hozzá intézett levelét, mely szerint Babitsnak az volt a felfogása, hogy Kosztolányi nyilatkozatainak az Ady-kérdésben nem alkalmas helye a Nyugat. Gellért ezt közölte Kosztolányival, mire ő azt veti ellen, hogy íme Fenyő mégis a Nyugatban szólt hozzá. Gellért mentegeti a Nyugatot imigyen: ,,A cikket Osvát Ernő adta ki. Tudod, hogy Babits mint szerkesztő, már április közepe óta levette nevét a Nyugat címlapjáról. És Osvát nem tudott ellenállni a Fenyő kívánságának. Nincs már ereje ahhoz, hogy harcoljon. Nagyon beteg és a leánya tüdőbaja minden gondja." Ha Gellért ezt azért mondta, hogy az agyon idegesített Kosztolányit megnyugtassa, hát Isten neki. De ha valóban akkor úgy ítélte meg a dolgot, s nem most, harminc év után, faragta ilyen nyílegyenesre, akkor legyen szabad figyelmeztetnem, hogy 1929ben, de később sem, sem Osvátnak, sem Babitsnak nem jutott volna eszébe, hogy ezt, vagy bármely cikkemet visszautasítsa. Gellértnek sem. Még akkor sem, mikor a Nyugathoz tartozásom már semmi anyagi jelentőséggel nem bírt. A Nyugat egész fennállása alatt, egyetlen esetben sem történt meg, bárki volt is a szerkesztője, fölösleges hogy Gellért Osvát meggyöngült akaraterejére hivatkozzon. Hogy Adyt a Nyugatban meg kell védeni, pláne ilyen előkelő helyről jött támadás ellen, az ki nem mondottan dogma volt, még ha a védelemmel olyan író jelentkezett volna is, kit lazább kötelékek fűztek a Nyugathoz és Adyhoz, mint engem. Továbbá. En Kosztolányi Ady-cikkére írt válaszomban megemlítettem, hogy mikor 1906-ban Ady bírálatot írt a Buda pesti Naplóban, ez a bírálat vállveregető volt, sőt, ami még sértőbb, Kosztolányit Szász Károly rangsorába állította. Irodalmi író mondotta róla —, aki művészi módon cselekszi azt, amit Szász Károly kézművesmesterként is rosszul csinált. Ebben a sérelemben véltem látni okát Kosztolányi elszánt Ady-ellenességének. Gellért azt állítja, hogy nincs igazam, mert hisz Kosztolányi még azután is több lelkes cikket írt Adyról. Hiszen lehet, hogy nincs igazam, meggyőző bizonyítékom nincs erre, de Gellért ellenvetése nem bizonyítja feltevésem hamisságát. Nem bizonyítja, mert Kosztolányi Nyugatbeli Ady-cikkei éppen nem lelkesek, sőt idő múltával egyre rezerváltabbak lettek. Kosztolányi nem