Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

kellett változtatni rajta. A kusza emlékezésekben ezt nem mondottam el, akkoriban nem tartottam illőnek a díjat adó Itáliával szemben. Ma már lehet. Hogy fasiszta módon köszönt, nem érdekes; akkor ott mindenki úgy köszönt, nem tehetett másképp. De hogy drága barátommal osztozzak e vádban, hadd mondom el a magam fasiszta esetét. A bécsi döntés után, mely Kassát Magyarországhoz csatolta, s melyben a náci-delegálttal szemben, az olasz küldött mellettünk foglalt állást, Pethő Sándor felhívást tett közzé a Magyar Nemzet-ben: szobrot Mussolininek Î Levelet írtam neki, hogy én annyi hálával tartozok az olasz nemzetnek, hogy egy akcióban, mely mellénkállását van hivatva hálásan megköszönni, szívesen veszek részt, s 100 pengőt küldök e célra. Elmúlt egy hét, tiz nap, küldeményemnek semmi nyoma a lapban. Ellenben két hét múlva levelet kapok Pethőtől, melyben közli velem, hogy én voltam az egyetlen Magyarországon, ki hajlandó volt ez akcióban résztvenni; lapja tehát lemond tervéről, s visszaküldi pénzemet. íme, az ország, mely ilyen imponálón demonstrált Mussolini ellen, háromnégy év múlva Hitler táborában találta magát. És most befejezésül egy szakaszát a versnek, melyet Babits a húszéves Nyugat ünnepére írt: Oh, milyen tenger s milyen szikla volt! A tenger zug még és a szikla áll s mi fulladunk és köveken zúzódunk . . . Mi kár ? csak ússzon egy kis fény e zord országban is, a mindig tovatolt holnap felé! Mi kár, ha fáj a kéz a mely a Lámpát tartja és takarja a szél elől, mely minden fényt kiolt ? csak legyen új kéz, addig tartani, mig ez omlásba-süly edt nemzetet a lengő láng nyomán a szakadékbari meglelik a Nap csákányossai kéz, tartani s lehellet, szítani, hogy úgy lobogjon, mxrd mikor ama kuruc tüdő futt rá s ama dacos kar infftt vele Isten felé: Ady!