Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

teljesen letörve. Vigasztalni próbáltam, néhány tragikus hónap és túl leszünk rajta. „Hogyan — mondotta túl leszünk rajta l Ma jelent meg legszebb novellám A pékné, s a kutya sem be­szél róla". Vagy említsem Goethe esetét? 1830 júliusában le­zajlik Párizsban az un. júliusi forradalom, mely megbuk­tatja az idősebb Bourbon-ágat, száműzi X. Károlyt és Lajos Fülöpöt ülteti a trónra. A forradalom híre természetesen eljut Weimarba és izgalmat kelt. Goethe azzal fogadja Eckermannt: „No mit szól ehhez a nagy eseményhez ? A vulkán kitört és min­den lángokban áll !" „Borzasztó dolog" feleli Eckermann, „de ilyen minisztérium mellett előrelátható volt, hogy végül elker­getik a királyi családot". „De kedvesem, úgy látszik mi nem értjük egymást; egész másról van szó", mondotta Goethe. „Én arról a rendkívül fontos tudományos vitáról beszélek, mely az akadémiában Cuvier és Geoffroy de Saint-Hilaire között lefolyt." A világ teremtésének új hat napját éljük, s nekem van bátorságom vagy botorságom arra gondolni, hogy az embereket érdekli, hogy Ady egy félévszázad előtt mért kereste Herczeg Ferenc szövetségét? Milyen világnézeti differenciák okoztak szakadást Móricz Zsigmond házasságában ? Féltékeny volt-e Ba­bits Ady Endrére ? s így tovább, s főleg hogy mindebben a fon­toskodó emlékezőnek milyen szerep jutott osztályrészül? Költői kérdések, nem is próbálok válaszolni rájuk, mert az egyenes válasz az volna: letenni a tollat s elnémulni szép húgom Este. De nehogy ezt a logikus tanácsot megfogadjam, sietek Arany Jánost idézni: „ha későn, ha csonkán, ha senki­nek: írjad !" Kezdem azzal az elébb példaképp fölvetett kérdéssel, hogy vajon Babits Mihály féltékeny volt-e Ady Endrére ? Attól tar­tott-e, hogy Ady hírneve elhomályosíthatja övét ? Úgy érezte-e, hogy Ady költészete annyival különb az övénél, hogy az övé­nek nem lehet létjogosultsága? Vagy úgy ítélte, hogy Ady ér­demetlenül érte el a költőkirály pozícióját, s barikadirozta mél­tatlanul el előle az érvényesülés lehetőségét ? Nem tudom, még milyen formában lehet megkérdőjelezni az Ady—Babits vi­szonyt, de némely vonatkozásban úgy érzem némi kom­petenciával tudok nyilatkozni. Az Ady-fejezetben már meg­írtam, hogy Ady nagyrabecsülte Babitsot, mint embert, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom