Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről
részben édesapja jegyzetei, részben saját tapasztalatai alapján, az alighanem mind igaz. S igaz a fejtegetés, amit az Életem regényében olvastunk, hogy ,,én (Zsiga) sajnos a feleségemet mindig úgy neveltem, hogy nem volt jelző elég szép az ő szépségét dicsérni, nem volt engedelmesség elég alázatos, az ő istenségét imádni... s nem volt elég pénz, hogy a mennyei angyal szolgálatára álljak vele... a féltékenységnek súlyos állapota; csak az a fél szenved benne, aki úgy érzi, hogy a másiknak elvesztését ő nem tudná megakadályozni, mert nem veheti fel a versenyt a nagyon könynyen elképzelhető versenytársakkal, — tehát be akarja zárni saját könyörtelen bűvkörébe a házastársat. Tíz percet nem bír ki, hogy ne tudjon róla; ha már tíz percig kiesett szeme elől, hogy hol van ő s mit csinál, remegés tör ki rajta, hogy többet nem kap tőle |>énzt. Már mást szeret, már másnak adja..." Nem való, hogy ezzel vitatkozzak, Móricz nyilván jobban tudja; bár amit a pénz szerepéről ír, nem tudom alkalmasan beilleszteni a képbe, ami bennem Jankáról él. De el kell fogadnom, hogy Zsiga képe hitelesebb. És el kell fogadnom, amit Móricz Virág ír, hogy az első világháborúra elkövetkezett szörnyű évek rontották meg házasságukat, — nem idézem, tessék elolvasni, amit erről könyve 251 252 oldalán ír. Érdemes. Bizonyos, Janka erős és igen intelligens egyéniség volt, ki éles szemmel nézte, bírálta férje írásait, s előszeretettel kutatta, hogy a portré, mit róla valamelyik alakjában rajzol, kedvező-e, s valóban ő volt-e modellje? S bírálta férje életfelfogását, konokul ragaszkodott a magáéhoz, s nehezen tudta elszánni magát valamelyes engedékenységre. Móricz gyakran panaszolta nekem, hogy például külföldi útjaikon ő alig élvez valamit, mert Janka minden krajcárt vérző szívvel s küzdelmek árán ad ki. Egyszer mikor nálunk voltak látogatóban, fiaim behozták Móricz állatmeséit, a Gara Arnold által illusztrált szép kiadást, s kérték: Zsiga bácsi írja bele nevét. Móricz nemet intett; a két fiú szégyen kőzve kísompolygott. Én is szégyelltem magam egy kissé Móricz miatt. Janka halála után, mikor egyszer Zsiga megint magyarázni próbálta házassága drámáját, megemlítette ezt az esetet is. „Emlékszel, hogy nem írtam be nevemet?" „Hogyne emlékezném ! Ma sem értem !" „Janka tiltotta meg" — mondotta. Mindez jellemzi Jankát, s mégis féligazság, negyedigazság ez. A döntő dolog a házasság letörésében a szexuális szempont volt:
