Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

Rendkívül érdekes, amit Virág a Szenvedély című fejezetben apjának édesanyjához való viszonyáról ír. Érdekes és mint lélekkutató analízis is figyelemre méltó dolog. De van egy fogyatkozása ami erény: gyermeki gyöngédsége bizonyos vonatkozásban elhomályosítja látását, muszáj erről írnom, aki tanúja voltam a tragikus eseménynek e két kitűnő ember életében. Móricz Virág könyvében, mely e tragédia utolsó fejezetét tárgyalja, részletesen szól a szülők egymást kínzó utazásairól, Zsiga időnként való megszökéseiről, Miskolcra, Leányfalura, s 1924 augusztusában Bécsbe. ,,Örökre, világgá." Szóval augusztus végén volt, Janka fölhív telefonon: hogy Zsiga néhány nap előtt Bécsbe utazott, azzal, hogy nem tér többet vissza, ő utánamegy, tegyem meg, kísérjem el. „Szívesen, drága Janka, holnap reggel indulhatunk, de előbb még kifutok magához, hogy beszélgessünk a dologról." Jankát, az erős egyéniséget, letörve találtam. Zsiga elhagyta. Máskor is megtette, hogy rövidebb-hosszabb időre eltűnt, de most végzetesen komoly a dolog. Nagyon sajnáltam Jankát; biztató, vigasztaló szavakat mondottam, frázisokat, miknek ürességét a szegény asszony pontosan tudta ; ismertem Zsiga szenvedélyes szerelmét és elhatározottságát, mi okosat is mondhattam volna ! Mire Janka odament a könyvszekrényhez, kivett egy papírlapot, s odaadta, hogy olvassam el. Elolvastam. Néhány sornyi verdikt volt arról, hogy mért nem bírja Zsiga, mint férfi a .lankával való együttélést. Pontosan emlékszek a bárdként sújtó kifejezésre, mely meggyőzőbben beszélt e házasság végzetes alakulásáról, mint ami vallomást addig tőle regényben, novellában olvastam. Végtelenül sajnáltam a szegény asszonyt, mert elgondoltam, hogy mit élhetett át, míg elszánta magát arra, hogy megszégyenítő halálos ítéletét nekem megmutassa. Másnap reggel Bécsbe utaztunk; Janka élénk, beszélgetős volt, szívesen voltam vele. (Mindig is szívesen voltam vele.) Bécsbe értünk, Jankát leültettem az Imperiál-szálló terraszán s fölkerestem Zsigát szállodájában, a céduláról persze egy szót sem szóltam. Zsiga kedvetlen volt, morózus; néhány magyarázó szót mondott, de érezni lehetett, hogy a drámai fordulaton semmiféle megbeszélés nem tud változtatni. Zsiga döntött. Elkísértem Jankához, s elbúcsúztunk. Már most mindaz, amit Móricz Virág erről a házasságról ír,