Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

linszky írásaiban nem fordul elő. S mikor a náci-időkben ilyen vádakkal próbálták egyesek antiszemita kegyetlenségüket indokolni, szemben találták magukat vele. Zsilinszky Endre megtéréséről muszáj volt itt megemlékeznem. Róla magáról, emberségéről, férfiasságáról egyszer külön tanulmányt írok. írónak való feladat. (Nem, hogy melléje állítsam mert embernek is s alighanem írónak is sokkal jelentéktelenebb: Dóczy Jenő csak éppen eszembe jutott, hogy húsz esztendei elmélázás után ő is fölfedezte Adyban a zsidó áfiumot. De ő dogmatikusan nem a Nyugatot tette ezért felelőssé, melynek sokáig munkatársa volt, hanem a váradi zsidókat, akiknek körében Ady három éven át élt.) S most még valamit, amit a Zsilinszky-üggyel kapcsolatban érdemesnek tartok megemlíteni. Zsilinszky Endre cikkében az Ady-barátok kis csoportjáról állandóan Fenyő Miksáék néven emlékszik meg. Nagy tisztesség ez számomra, de kérdem, milyen alapon ? Lehet az, hogy a kis csoport neki nem rokonszenves jellemvonásait bennem látta leginkább megtestesítve? Én lettem volna a leghangosabb, a legtolakodóbb ? Én eszeltem volna ki a gonosz machinációt, mely Adyt elfordította a nemzeti gondolattól? Én jelentettem számára a mi oldalunkon azt az embert, ki tehetség dolgában legközelebb áll a mértékhez, mit a másik oldalon Szász Karolyék jelentenek ? És még egy sor „vagy", melyekre válaszolni nem tudok, — kár hogy ezt tőle barátságunk folyamán soha meg nem kérdeztem. De ha már itt tartunk, s ha komolyan keressük, hogy kinek van legtöbb jussa, hogy neve az Ady-ügyben zászlóként említtessék, akkor semmi kétség - Hatvány Lajos nevét kell aláhúznunk. Mellékes, hogy Ady Endrével való barátsága felhőtlen volt-e vagy sem; mellékes, hogy Ady maró kedvében tett-e rá valami barátságtalan megjegyzést, vagy őszinte meggyőződéssel mondta barátjának, aki iránt baráti érzelmeit nem fejezheti ki, ahogy szeretné, mert mindenki meg volna győződve róla, hogy ez a mecénásnak szól mindez nem változtat a tényen, hogy Adynak barátaihoz való viszonyában a legfontosabb szerep Hatványnak jutott osztályrészül. Nem is igen értem, hogy Ady élete körülményeinek, levelezésének, vagy paradox nyilatkozatainak ismeretében hogy is teheti ezt bárki kérdéssé. De ha erre klasszikus tanú kell, íme itt vagyok én. (Egy kicsit sajnálom is, hogy