Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

ezt a szép decorumot át kell engednem; nem is engedném át, ha megilletne.) S ez a viszony Ady és Hatvány, — hadd tegyem hozzá: két egyéniség között, ha kezdetben úgyszólván automatice alakult is, a későbbiek folyamán, néhány földindulás dacára, úgy maradt meg, mert Hatvány akarta, s Ady szívesen vette, hogy barátságként megmaradjon. Érdeme Hatványnak, hogy ezt meg tudta mívelni. Még egy levél, amit sikerült megőriznem. Riedl Frigyes írta, aki mint mondottam, kezdettől fogva szíves érdeklődéssel figyelte dolgainkat, és egy alkalommal, hogy milyen alkalom volt, nem tudom, Itáliából levelet küldött, melyben megírta a Nyugat programját, ahogy azt ő magából a Nyugatból megismerni vélte, „ígéretemhez képest küldöm a programot" írta, s aztán hozzátette: „használatra, kívülről". „A Nyugat ezt mondja nekem: 1. Mi újak vagyunk és mint ilyenek állást foglalunk. Mások vagyunk mint a régiek, különben nem volna értelme új vállalkozásunknak. Mi nem annyira kiegészíteni, mint helyettesíteni akarunk. Élni akarunk és élni annyit tesz, mint más rovására helyet foglalni a napfényben. 2. Mi nem vagyunk annyira nacionalisták, mint a régiek. Mi nem helyezünk oly kizárólagosan nagy súlyt a nemzeti eszmékre, mi nem ajánljuk annyira a hazai tárgyakat. Nem is tartjuk a tradíciókat olyan fontosaknak, mint ők. Mi jobban akarunk közeledni a nyugathoz, modernebbek, szecessziósabbak akarunk lenni. 3. A költeményről is szabadabb a felfogásunk. A rímen, a ritmuson, a zárt kompozíción könnyebben tesszük magunkat túl. 4. A régi műfajokkal is szakítunk. Ma már nem kellenek balladák, hazafias ódák, stb. Ezek már unalmasak. 5. Sexualis viszonyok rajzában több teret engedünk a költőnek. Tessék kimondani ! 6. Költői nyelv dolgában a költő az úr. A költő nem ragaszkodik a nyelvtanhoz, neki minden szabad, ő keverheti a nyelve-