Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről
kérdésünkben e valóban »legveresebb« kérdésben »a demokrácia archimedesi pontjat«, megtalálta, s káprázatos munkával, tudással és hittel meg merte itt mutatni." De ha elvileg a nemzetiségi kérdés Ady ítéletében Magyarország minden nációjára vonatkozott is, szívbelileg és gyakorlatilag legdöntőbb fontosságúnak Erdély kérdését tartotta. Erdély jelentette számára egy magyar reneszánsz lehetőségét, a nemzeti megifjodás forrását, olyasvalamit, mint amit az olasz államférfi, Cavour számára Piémont jelenthetett, ahol lábát megvetve, magához ölelhette Szicíliát, Nápolyt, Firenzét, Veneziát. S hogy ez így legyen, nem kell több, mint hogy a magyar politika urai szánják el magukat egy becsületes nemzetiségi politika megvalósítására. Ady egy tehetséges fiatal román költőben látta e koncepció szimbólumát, és érthető, hogy igaz szívvel fogadta e költővel, Goga Oktáviánnal való megismerkedés, barátság lehetőségét. 1913 telén Goga Pestre jött és jelentkezett Adynál. Ismeretségük úgy kezdődött, hogy mikor Goga Szegeden fogházban ült, Ady testvéri üdvözletét küldte neki. Ady azonnal üzent Ignotusnak és nekem, hogy estére legyünk a Philadelphia kávéházban. Ott voltunk. Ady így írja meg e találkozást egy Nyugatbeli cikkében, reflektálva Goga magyar-ellenes írásaira: „Szántszándékkal halasztgattam a Goga Oktáv ián túlságos lármát keltett önbátorító vádjaira a választ, mert e vádakat nem akartam komolyan venni, s mert majdnem csak tegnap volt, amikor is baráti asztalhoz kerítettem Gogát Ignotusékkal, reprezentáló románt ugyanilyen magyar magunkkal. Bizonyisten még cigányoztunk is, a Gacsaj Pista románcát is elbúsultuk, csak úgy, lelkünk önkénytelen kedvére, szóval borzasztóan búsmagyarok és természetfiak valánk." így történt. „Ezidőszerint csak egy nagy költő él a világon: Ady Endre", mondotta Goga, mikor vele egyedül mentünk át az alagúton. A cikk, melyben Ady Goga vádjaira válaszol, megint csak bizonyítéka Ady Endre emberségének s annak a magasrangú felelősségérzetnek, mellyel a magyarság dolgait nézte. ,,Nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok, de büszke vagyok arra, hogy ilyen tébolyító helyzetekben is megsegít a magam letagadhatatlan magyar magyarsága". Goga egyik vádjával így végez:
