Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

„Hát először is tudni kell, hogy Komániában s Bukarestben . . . valami olyasféle világ van, mint nálunk Mokány Berciék aranykorában. Az arisztokrata leköpi a dzsentrit, a dzsentri a polgárt, a polgár a parasztot, a paraszt a kutyát, a kutya a zsidót. Nincs kedvem itt a románok legszebben fejlett antiszemitaságához magyarázatokkal szolgálni, talán majd máskor, de a román zsidógyűlölet majdnem bizáncian szép. Viszont az én hitem a szükséges és helyes adagnyi antiszemitaság mellett, melyet sok árja ellen is szeretettel táplálok, az, hogy az Isten csak egyet teremtett a magyarság javára, a zsidót. Zagyva, álmos véreégünk s sötét keletiségünk ellen adatott ellenméreg ez, antiveronái. Nagyszerű zsidóeredetű magyar íróink is vannak . . . De Isten ments, hogy például az én Gogakidicsérte szittyaságos voltom legyen határ, sőt példa, mert abból elég az enyém, sőt sok is. Ez is jó, ez is kell, ilyen szilágyságbeli, ősi kurtanemes, megbőszült finomulás, de kell minden, ami magyarul lelkekhez szól és lelkeket szólaltat meg." • **•:• * • i'-'io Ni»ni tudom, ki lesz az, aki megírja otthon az Ady nem ál* kuvzik című nagy tanulmányt. Bőséges meggyőző matéria 'all rendelkezésére. : ..ut.V.-.W 1957 NOVEMBER 22. (Ady ma leU volna 80 esztendos) JÍO< Ha azzal kezdem, hogy Ady Endre a magyarság szívügye, i hogy jelentőségének értékelését semmiféle szakadás nem tudta aláásni, akkor egy szimpla, mindenki által vallott igazságot mondok, de ha ezt kiegészítem azzal, hogy Ady Endre életemnek legsorsosabb eseménye volt, akkor ez olyan ember vallomása, aki sűrűn mondta el nézeteit emberekről, dolgokról, de ritkán tárta éneiméit a közönség elé. Hozzám írott leveleit lapozgattam tegnap (még annak idején Móricz Zsigmond volt oly szíves kópiákat készíttetni néhány fontosabb levélről számomra) szóval, mikor leveleit la]>ozgattam sűrűn megteszem; kevésbé érzem hazátlannak magam, ha sietős, lázas, magával • s másokkal dulakodó írásán elmerengek. Eltartott néhány