Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

monogám; Ady ezer asszonynál nem adja olcsóbban s mi­lyen remek vágyódása utánuk (Élet helyett órák); Petőfi szerel­mes versei képet írnak az imádott nőről; gyönyörű költemé­nyében Minek nevezzelek a kedves szeméről megtudjuk, hogy csillag, „amelynek minden sugara a szerelemnek egy patakja , Ady verseiből soha meg nem tudjuk, hogy milyen a nő, kivel sorsát egybekapcsolta: szép nő volt-e Léda, milyen volt hangja, szeme, alakja? csak a/.t tudjuk meg, hogy öled h ívó, meleg, puha, Mint a boszorkány-pelyhek Altató, bűnös vánkosa . . . Tudom iskolás játék ez a Petőfi Ady párhuzam; hiába hogy Ady őst keresett Petőfiben, mint a középkorban előkelő rómaiak tettek, akik genealógiájukban szívesen mentek föl ró­mai patricius-családokig , Ady Ady maradt, sem utódja, sem boldog őse ... (a „boldog" szó itt mennyire jellemzi Adyt). S ha lírai eposzában százötven versszak sem rajzol Margitáról portrét, magáról a költőről annál többet tudunk meg. S hány gyönyörű szerelmi vers: Nézz, drágám, kincsei tnrr. vagy a Beteg szívemet hallgatod, vagy Az elhagyott kalózhajók, BS mégis megvártalak a Csinszkának küldöttek a legszebbek, majdnem boldog szerelem. Vagy a Mylitta-versekből. Vagy a nagyon szép Arany-versek: Csupiín magamtól búcsúzom . . . egyik szebb, mint a másik és még vagy egy tucatot beleszá­mítva nem tudom eldönteni, melyiket válasszam. A Léda­versek valahogy külön fejezet, ilyen erővel Eros még nem jelentkezett a magyar lírában, s egyre felfokozottabban, egé­szen a Hiába hideg a hold ditirambusáig. Talán nem is követ­kezhetett erre más, mint az Kibocsátó, szép üzenet. Lédát nem ismertem; jóval Ady halála után találkoztam vele egyetlenegyszer: szomorú romja volt az egykori Ady-nagy­szerűségnek, ezt a nagyszerűséget nem néztem volna ki be­lőle, ha nem tudom, hogy Léda. Egyetlen portréja egy vá­radi festő festette, talán Endreynek hívták az enyém volt; a nő akit ábrázolt, már inkább Léda volt. Megvan ez, elve­szett? nem tudom. Es Csinszka. Nem volt szép, de vonzó teremtés volt, okos

Next

/
Oldalképek
Tartalom