Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

hogy érdekes lapot csináltunk és elértük propagandával és ellen propagandával. Ellenpropaganda alatt azokat a támadásokat értem, melyek a Nyugat ügyét, már kezdettől, a közvélemény elé vitték, ezekről később még bővebben beszélek. Aztán a magunk propaganda tevékenysége is elég mozgékony volt, jelesül a Nyugat-előadások Budapesten is, vidéken is. Ügy emlékszek, hogy a vidéki előadások alig hoztak annyit, mint amennyibe kerültek; Békéscsabáról egy ilyen előadás után több kéziratot kaptunk, mint előfizetőt. Aztán plakátjaink: ,.minden művelt ember olvassa a Nyugatot" felírással Karinthy ezt úgy variálta: „minden művelt ember olvassa a Nyugatot, a többiek írják." Az előfizetők kétharmada zsidó lehetett, egyharmada a keresztény középosztályból került. Tulaj dóképpen nem is tudom, mért említem ezt meg, hacsak azért nem, hogy a náciidők ideológiája még ma is véres árnyékként vetődik szemünk elé. Vagy tán azért, hogy elmondhassak egy kedves Mikszáth-anekdotát. Mikszáthnak volt egy képviselőtársa. Sziráckynak hívták, de az is lehet, hogy másképp, akiről az a hír járta, hogy zsidó származású. Ez a Szirácky a Nemzeti Színház egy előadásán véletlenül Mikszáth mellett ült, mikor odajött valaki és gratulált Mikszáthnak nemrég megjelent könyvéhez. Mikor ez elment, azt kérdi Szirácky Mikszáthtól: „Hát te írsz is?" ..Igen, írok", volt a válasz. „S azt ki is nyomtatják?" faggatta tovább Mikszáthot. „Kinyomtatják, igen kinyomtatják". Mondd Csak, hol lehet azt megkapni?" kérdezte Szirácky. Mikszáth jóindulatúan ránézett s azt mondotta: ,,Te. még sem igaz az, amit rólad terjesztenek." Az a körülmény, hogy Andrássy Gyula gróf őszinte érdeklődéssel figyelte a Nyugat törekvéseit, aminthogy a modern magyar festészet törekvéseit is megélt et te és megbecsülte, számos előfizetőt hozott a Nyugatnak a Nemzeti Kaszinó köréből. Aztán az történt, hogy a Nyugat egy novellát hozott Csáth Géza tollából, melyben az fordul elő, hogy agy grófkisasszony öngyilkosságot követ el, s a halottaskamrában, hová hulláját viszik, két szolga megvizsgálja, vajon szűz volt-e? (Csáth Géza szerette az ilyen makabris történeteket.) A Nemzeti Kaszinó ebben valami célzatosságot látott, s a mágnás előfizetők lassanlassan elmaradtak. (Hadik Jánostól tudom.) l II