Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

amilyen az Osvát-jubileum volt. Fel is olvasott egy Nyugatestén, elmésen figurázva ki a Nyugat egy tehetséges feketeinges fiatal íróját, Balázs Bélát, ez minden, nagyon tartotta a distaneiát. S ezen semmit sem változtatott nagyon méltányló recenzióm a Liliomról. Móra Ferenc. Hogy Móra nem írt a Nyugatba, attól félek, hogv ebben mi vagyunk a hibásak. Nyilván nem kértük meg. Kár. Tanú a Nyugat alapításának első idejéből már kevés van. Azok közül, akiknek lényeges szerepük volt az indulásnál: rajtam kívül Hatvány Lajos, Gellért Oszkár, Lengyel Menyhért. S a közvetlen utánunk jöttek közül: Lengyel Géza, Kassák Lajos Füst Milán, Lesznai Anna, Lukács György, Tersánszky Józsi Jenő, ezer bocsánat, ha valakit kifelejtettem \olna. A többi fejfa fejfa mellett. Hogy tűntek el, milyen glóriában, a szépségeknek milyen lehetőségeit vitték magukkal, s milyen gazdag örökséget hagytak a magyarra ! És a legtöbben közülük, milyen fiatalon és mégis úgy, hogy életük műve nem maradt csonka: Ady, Babits, Móricz, Kail ka, Tóth Árpád, Karinthy, Kosztolányi, Cholnoky Viktor, Kuncz Aladár, Hunvady Sándor, Pap Károly, Hevesi András, Somlyó Zoltán, Király György. Fáj folytatni: Csáth Géza megőrült, Nagy Zoltánt megölték, Osvát, Elek Artúr, Cholonokv László, Juhász Gyula öngyilkosságot követtek el, volt egy nagyon tehetséges írónőnk, Tóth Wanda, eltűnt szemünk elől; nem tudom mi történt Gelléri Andor Endrével, bélyegesek. Bi később a nácipestis idején, a fiatalok márványtáblája, akikkel kegyetlenül végeztek, csupa ígéretes név: Komor András, Fenyő László, Sárközi György, Joó Tibor, Szerb Antal, Halász Gábor. Goethe megmutathatta Eckermannak kertjében azt a fát, melyet negyven óv előtt maga plántált: hol van csak egy is ebben az egész generációban, aki ilyen szépen emlékezően nézhetne vissza az elmúlt évtizedekre ! Kulturális szempontból talán nem érdektelen, ha előfizetői számáról is próbálok kéj)et írni. Félévi fennállása után lehetett a Nyugatnak 700 800 előfizetője; lassanként felszaporodott ez, az egyes darusítással együtt, tán 3500-ra, Gellért Oszkár erről hitelesebben tudna szólani. S ez akkor, otthon, eredmény volt. megélni a lap nem tudott belőle. Elértük ezt azzal,