Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet

sokig a proletkultos „tendencia"-esztétika, az agitatív irodalomfelfogás szilárd jelenlétével kell tehát számolnunk. S ez a koncepció még akkor is érvényesítette volna negatív (vagy legjobb esetben fanyalogva támogató) ítélkezését, ha nem járult volna emellé, illetve nem érvényesült volna emögött a politikaiszemélyi bizalmatlanság és a középszerűség — politikai érvekre hivatkozó — kontraszelekciója. Igaza van Gyertyán Ervinnek: ,,E konfliktusok kirobbanásában — bár feltehetőleg a költő magatartásában is rejlenek okai — legfontosabb szerepet az irodalmi harc, a proletkult irodalmi koncepciójának és József Attila szocialista realista koncepciójának összeütközése játssza."

27 A RAPP 1930— 31-ben volt hatalmának tetőpontján, a harkovi konferencia eszmerendszere és Averbach koncepciója széles körben s a forradalmi helyzet illúziójától ösztönözve a kapitalista országok

1 munkásmozgalmában is elterjedt. A különböző társadalmi helyzet és berendezkedés persze eltérő színben tünteti fel ugyanazt a koncepciót: ti. inkább bürokratikus-voluntarista jellegűnek a Szovjetunióban, viszont még „menthető", illúziós-messianisztikus elemekkel átitatott nézetrendszernek például a fasiszta Magyarországon, illetve az emigráns-létben. Lenin szellemében mondhatunk csak tárgyilagos véleményt az író-emigráció szektás hibáiról. 1921. július 7-én (de a későbbiekre is érvényesen) írta Lenin Zinovjevnek, a Komintern III. kongresszusa egyik bizottságában: „Közlik velem, hogy a bizottságban a magyar — helyesebben: egyes magyar kommunisták ellen irányuló tegnapi szavaim elégedetlenséget keltettek. Ezért sietek írásban közölni önökkel: amikor én magam emigráns voltam (több mint tizenöt éven át), én is többször ^túlságosan baloldali* álláspontot foglaltam el (mint most látom). [... ] Természetes, hogy az emigránsok gyakran »túlságosan baloldaliak*. Távol állt és távol áll tőlem az a| gondolat, hogy ezért szemrehányást tegyek olyan kiváló, önfeláldozó, hűséges) és érdemleges forradalmároknak, mint amilyenek a mindnyájunk által, az egész Kommunista Internacionálé által nagyara becsült magyar emigránsok."

28 Mégis: egészében, kritikai-történeti-elméleti szempontból - a 20-as évek elején már kidolgozott lenini kultúra-koncepciód felől torzulásnak, a marxizmus dogmatizálódásának kell minősítenünk ezt a tendenciát. Negatív hatása sokkal erősebb és tartósabb volt, hogy csupán néhány — részben most röviden elemzett - cikkre korlátozódott volna. A későbbi években — a népfrontpolitika kiteljesedésével és a proletkultesztétika meghaladásával - változás állott be a KMP fórumainak József Attila-kritikájában. De ez az ötéves szektás periódus szemléletileg-esztétikailag még sokáig éreztette hatását, s jórészt a későbbi években is gátolta az igényes marxista kritikai nézőpont szélesebb elterjedését. Jóllehet már a 30-as évek elejéről ebbe az irányba mutatott a kommunista Fábry Zoltán, Danzinger Ferenc és Bálint György írása.

80 "GYERTYÁN ERVIN: József Attila alkotásai és vallomásai tükrében. Bp. 1970., 133. «"LENIN: Magyarországról. Bp. 1974. 141. • L. pl.: LENIN: A proletárkultúráról. LENIN: Művészetről - irodalomról. Bp. 1966. 462-463. ,0 FÁBRY ZOLTÁN: József Attila: Döntsd a tőkét... Az Üt, 1931. 6. sz. 16. - DANZINOER FERENC: József Attila, a szocializmus költője. Korunk, 1932. 841 -844. - BÁLINT GYÖRGY: József Attila: Külvárosi éj. Pesti Napló, 1932. okt. 30. 49. ill. B. GY.: A toronyőr visszapillant. Bp. 1966. I. köt. 150-151.