Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
József Attila és a „szociáldemokrata" kritika Logikailag nem egyalapú felosztás, hanem a szempontok sokszor keresztező alkalmazása szerint elemzi e tanulmány a korabeli marxista József Attilakritikát. A „szociáldemokrata" jelző idézőjelbe kerülése is erre utal, hiszen esztétika- és kritikatörténeti szempontból nem releváns, nem érvényes ez a jelző. Nem mutat ugyanis - szemben az előző alfejezet „szektás-proletkultos" jelzőjével a kritikai eszmerendszer lényegére. Legföljebb - s ez másodlagos szempont - arra utal, hogy milyen fórumok, milyen politikai irányzatok képviselőinek kritikáiról lesz az alábbiakban szó. Nem lényegmeghatározó a „szociáldemokrata" jelző, mivel a szociáldemokrata hátterű kritika ugyanúgy tartalmazott (mégha más hangsúlyokkal, érveléssel is) szektás-tematikusagitatív tendenciákat, mint a kommunista szerzőké. S viszont: a két világháború közötti marxista kritika jelentős teljesítményei között kell számon tartanunk jó néhány, az SzDP folyóirataiban, lapjaiban megjelent írást. Az utóbbi évek magas színvonalú párttörténeti kutatásainak eredményeit ismerve és alkalmazva joggal irta E. Fehér Pál: „Mintha még ma is hatna a személyi kultusz történetírásának az a gyökerében téves tétele, mely a magyar szociáldemokráciát nem munkástömegének hangulata és akciói, hanem egyes vezetőinek menthetetlenül súlyos bűnei szerint ítéli meg. (. . . ] Igaz, hogy a Szociáldemokrata Párt 1919 után egyre kevésbé volt forradalmi párt. Igaz, a párt vezető rétegeiben 1919, sőt 1945 után nagyon sokszor kommunistaellenes hangulat uralkodott, amely éles szovjetellenességgel párosult. Az is igaz, hogy igazán kiemelkedő vezéregyénisége is kevés volt ennek a pártnak. A szociáldemokrata mozgalom súlyos fogyatékosságait természetesen nem szabad elhallgatni." Mégis: főleg a 30-as évek közepétől sok korszerű törekvés is jellemezte az SzDP-t: ,,A harmincas évek szellemi csatáinak, baloldali vitáinak egyik legfontosabb csatatere éppen a szociáldemokrácia elméleti folyóirata, a Szocializmus volt. Mónus Illés szerkesztése idején ez a folyóirat sokszor közölt hibás, sőt bűnös szovjetellenes tanulmányokat, pamfleteket is, de a fasizmus egyre fenyegetőbb nyomása alatt felismerte a szerkesztő azt is, hogy a haladó erők tömörítése létkérdés. így kapnak helyet ennek a folyóiratnak az oldalain József Attila mellett Radnóti Miklós és Darvas József, Kassák Lajos és Zelk Zoltán, Fejtő Ferenc és Hatvány Lajos, Ignotus Pál és Veres Péter, [..v] Mindezt azért idézzük, mert a harmincas évek ideológiai harcainak ez a része mintha nem szerepelne az irodalomtörténeti-történeti elemzésekben. [...] Arról nem is szólva, hogy mind a Népszava, mind a Szocializmus olyan olvasótábor közegében hatott, amely leginkább a hatása alá került a magyar szélsőjobboldal szociális demagógiájának. Az a poszt, melyet az itt dolgozók vállaltak a magyar munkásság szellemi védelme szempontjából, különösen lényegesnek látszik." 31 A szociáldemokrata sajtó rendszeresen foglalkozik József Attila köteteivel; a Népszava is, a Szocializmus is szinte valamennyi verseskötetről írt. Ez már önmagában rendkívüli jelentőségű a korabeli kritikai életet, József Attila 11 E. FEHÉR PÁL: A szemtanú hitelességével, a számadás igényével (MAROSÁN GYÖROY: Az úton végig kell menni.) Űj írás, 1972. 8. sz. 117-118.
