Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Kontha Sándor: Uitz Béla

stb. — a barokk freskók mozgalmasságára emlékeztet. Négy lámpa fényének erős sugarai metszik, tagolják, rendezik a képet. A feltehetően korábbi ceruzaváltozaton jobbra fönt német nyelvű felírás: „Csak a szovjet oldja meg a nemzetiségi kérdést." Ez a továbbfejlesztett terven (tudomásom szerint csak fotó van róla) hiányzik, itt viszont jobboldalt ökölbe szorított kezű, sötét figurák (egyértelműen a reakció megszemélyesítői) látszanak, a jobboldali belső terem asztalánál pedig a művész önarcképe fedezhető fel. 1933 végén Uitz a Krímben járt. Színes ceruzarajzok (főleg fejek), az itatóspapírra rajzolt remek színes tájképek s a korábban említett Az egészség kovácsműhelye (Napimádók) című freskóterve ismeretes ebből a periódusból. V. P. Tolsztoj véleményével szemben úgy tetszik, hogy a színes tájképek — minden valószínűség szerint előtanulmányok a freskóhoz — nemhogy odadobnák, de magával ragadó erővel érzékeltetik „a reális világ minden szépségét". A terv maga (piros ceruzarajz) igen ígéretes. Négy naggyá növesztett figura áll az előtérben, egymásnak felelő, kontraposztikus beállításban. A férfiaktok duzzadó izomzata, egymáshoz ízülő formái kétségkívül erőteljesen hangsúlyozottak, anélkül azonban, hogy „mechanikus robot-lényeknek" kellene tekintenünk őket. Hátrább fekvő, könyöklő alakok, a fodrozódó tenger, oldalt növényzettel borított hegyoldal, fönt pedig a sugarait ontó, ragyogó nap, amely szinte közvetlenül adja át energiáját a feléje tárulkozó figuráknak. A következő freskóterv: Sztálin beszéde a XVII. pártkongresszuson (1934— 1935). A vázlatok alapján bizonyosnak látszik, hogy két összefüggő, egymással derékszögben érintkező részből állt volna a freskó: az elképzelt (ill. nyilván kijelölt) terem főfalán középen áll az előadói emelvény, rajta Sztálin kissé oldalt, félprofilban álló alakja (feje körül Lenin fejének világos sziluettje), mögötte az emelvényen a párt más vezetői, nevezetes személyiségek sorakoznak, ki ülve, ki állva (Kalinyin, Kaganovics, Vorosilov, Molotov, Sztálin anyja, Krupszkája stb.), az oldalsó falon ugyancsak figyelő, helyeslő, tapsoló hallgatóság (Gorkij, Ordzsonikidze, Svernyik stb.). Az alacsonyra vett mennyezet feltehetően illuzionisztikusan folytatja a befogadó terem mennyezetét. Perspektivikusan megrajzolt oszlopsorok vezetnek a háttérbe, különböző ajtók, ablakok nyílnak, bonyolult térrendszer illúzióját keltve. Minden figura (szám szerint mintegy hetven) jól látszik, felismerhető; helyüket, beállításukat szemmel láthatóan protokolláris rend szabja meg, mint mindig a hasonló csoportképek történetében. A színezés, mozdulatok mind alkalmasak arra. hogy a művész egyes figuráknak hangsúlyt adjon, alakjukat kiemelje a többi közül. Az előtérben itt is, mint a Kolhozünneptn, különböző életképi figurák tűnnek fel: virágot vivő kislány, lépcsőn ülő, tapsoló, korlátra könyöklő, beszélgető gyerekek. Az oldalsó kompozíción, lent bal oldalt, három átkozódva eltűnő figura feje látszik (talán Buharin, Rikov és Tomszkij, akiket e kongresszust megelőzően fosztottak meg tisztségeiktől). Az egyes személyekhez Uitz tollrajzokat készített (Krupszkája, Gorkij. Zsdanov, Meyerhold, Vorosilov, Kalinyin stb.) pontosan elemezve és összefogva ezeken az arc formáit, minden esetben alkalmazva a klasszikusok által kielemzett törvényszerű arányokat, az aranymetszés szabályait, mégsem uniformizálva, hanem inkább egyénítve a figurákat. A freskófestéshez abszolút biztos kéz, rendkívüli tudás kell. Uitzé ekkor ilyen volt. Más alkalom nem lévén, gyakorlásképpen ,.újságfreskókat" 5 65