Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Kontha Sándor: Uitz Béla

emberi érzéseket a gesztusok, pózok, mozdulatok közvetlenségét — a művészek saját elhatározásukból — a képfelépítés szerkezetének, valamiféle formális-logikus sémának rendelték alá, amelyben a legfontosabbak — az absztrakt módon értelmezett tektonika, ritmus, tömegegyensúly és az ehhez hasonló formális kategóriák."

42 Uitz negyvenkét esztendőn át élt és dolgozott a Szovjetunióban. Az első időszakban, 1926 — 1936 között korábbi eredményeihez, művészetével kivívott rangjához méltó megbecsülés övezte. A város ünnepi díszítéseinek irányítása a nagy reneszánsz példaképek hasonló működésére is emlékeztethette. Professzori, dékáni kinevezése az 1919-es, nagy kedvvel végzett tanári tevékenységének folytatását biztosította, 1930-as „érdemes művész" kitüntetése a szovjet kormány elismerését jelentette, a Komintern művész szervezetének vezetése során nem lebecsülendő nemzetközi tapasztalatait hasznosíthatta. Művészi tevékenysége ugyancsak megfelelt az előzményeknek, annak ellenére, hogy kezdeményezései nem vezettek megvalósuláshoz, tervei nem kerültek kivitelezésre. A fekete-fehér temperával, újságlapokra festett Komintern-sorozat a Contre la guerre... szerves folytatása. Néhány lap témája szinte teljesen megegyezik: A tőkés, Gáz, Barátkozás, A koponyák végtelen halmaza mind egy-egy változata a korábbinak. A Ludditákban még féktelennek ható érzelmi-indulati töltés már a franciaországi sorozatban lehiggadt, de az objektívebb hangvétel nem zárta ki teljesen az érzelmi mozzanatokat. A Komintern sorozat mindenekelőtt az értelemhez kíván szólni. Alapkérdésekre koncentráló mondanivaló - ez a kapitalizmus, ez pedig a szocializmus - képletszerű fogalmazásban. A tőkéssel szemben ott a három gazda: a munkás, paraszt, értelmiségi. A munkanélküliséggel szemben a szocialista munkaverseny, a tőke pilléreivel szemben a szocialista állarnrend védői, és így tovább. Az ellentétes tartalmú, egymás mellé helyezett lapok mértanilag redukált formái — a tartalomnak megfelelően — szinte összecsapnak. A sorozat stílusa: figurális konstruktivizmus. A körök, gömbök, háromszögek, hengerek stb. logikus rendje, a fekete és fehér egymást magyarázó, értelmes váltogatása végül azonban nem valami hűvös és szenvtelen, hanem sajátos módon dinamikus, szinte expresszív hatást kelt. Uitz érvelését alapjában ezúttal is szenvedélyes meggyőződés fűti. Ha jól rekonstruáljuk a művész tevékenységét (ismereteink szovjetunióbeli működésére vonatkozólag is igen hézagosak), első kinti freskótervét a Volgamenti német köztársaság részére készítette, 1932-ben. (A datáláshoz egy felvonulást ábrázoló színes rajzán olvasható, német nyelvű felírás nyújt segítséget.) A köztársaságban készített tus ecsetrajzok - különböző jelenetek, arctípus tanulmányok - voltaképpen mind előkészületek ehhez a freskóhoz, a Kolhozünnephez. A kép kompozíciója bonyolult: az előtérben a gyerekek asztala, jobbra-balra elágazóan, szögben megtörve pedig a szomszédos termekbe is átvezetően a felnőtteké. A rengeteg figura mozgatása igen életszerű, néhány jól megragadott jelenet - bortöÜés, ivás, a gyerekek sugdolódzása "TOLSZTOJ, VLADIMIR PAVLOVTCS: Szovjetszkaja Monumentalnaja Zsivopisz Moszkva 1958. 58. 120. 142 245. Az idézett részeket Kovanecz Ilona forditotta. MDK-C-11-545/2*