Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Kontha Sándor: Uitz Béla

lyen, mint a szerző írja ,,a tengerparton pihenő munkások életörömmel teli ábrázolása helyett valamiféle furcsa lényeket láthatunk, amint vad táncot lejtenek. Ahelyett, hogy eleven embereket látnánk, akik pihennek, élvezik a napot és a tengert, intellektusuktól megfosztott mechanikus robotlények vannak előttünk. A reális világ minden szépségét, az élet egész báját Uitz áldozatul dobta saját kigondolt sémáinak. Nem véletlen — teszi hozzá Tolsztoj — , hogy a freskó-terv, csakúgy, mint Uitznak a 20-as években s a 30-as évek elején készített más művei is, anyagban megvalósítatlanul maradtak." Mint teljesen indokolt mozzanatra utal a szerző az Uitz által is említett Pravda cikkre (1936. március 26.), amely élesen elítélte Uitz ,,1932—33. években készített kartonjain az emberi ábrázolás eltorzítását, azt teljesen formalisztikusnak, lélektelennek nevezve". Érdekesek azok a megjegyzések is, amelyek Uitz későbbi munkáira vonatkoznak. Ezek részben már munkatársa 0. Pavlenko asszony tevékenységét is érintik. A kirgiziai tervekről ezeket olvashatjuk: ,,A falfestmények kartonjain stilizálás mutatkozott, sőt a korai quattrocento olasz freskóinak utánzása is. És mégis mindez kétségtelen előrelépés volt mindkét említett művész korábbi munkáihoz képest. Uitz Bélának a köztársaság területén tett közel két éves anyaggyíijtő munkája, utazásai alatt alkotott vázlatain, előkészítő rajzain — mint a »Kirgiz pasztor«, »Dzsigit«, »Kirgiz komszomolista« — a természet érzékelésének elevensége és közvetlensége érződik — rajzai pontosak és laikusak, bár időnként még érződik bennük a vonalak elvont ritmusában való gyönyörködés." Az Uitz által különösen fájlalt ügyben szereplő művekkel kapcsolatban Tolsztoj ezeket írja: „1944-től 1948-ig Uitz Béla és O. Pavlenko a Sztálingrádi Csatának szentelt nagy freskó vázlatain dolgoztak. A művészek kompozíciójukat széleskörű történelmi általánosítás alapján akarták megoldani. Ezzel magyarázhatjuk az itt ábrázolt jelenetek időbeli különbözőségét: a baloldalon a város hősi védelmének epizódjait látjuk, a középpontban a sztálingrádi hadmüvelet győzelmes befejeződését, a jobboldalon pedig azt, hogy seregeink miként lendülnek új támadásba. — Egyes alakokban, — amelyeket részletesen megoldottak a kartonokon (a megölt gyermek felett siró anya, a partizánlány, a golyószórós) a művészeknek a szovjet emberek drámai figuráit sikerült megteremteniük. Ugyanakkor a freskó egészének megoldása, rendkívül bonyolult kompozíciójával, nem volt kielégítő." Befejezésül érdemes még idézni a mezőgazdasági kiállítás részére festett freskóra vonatkozó részt: „A legjelentősebb építészeti falfestmények közé tartozik még a Belorussz Köztársaság pavilonja homlokzatára festett freskófríz (Uitz Béla, 0. Pavlenko, B. Kraszilnyikov munkája). Ez a fríz a homlokzati falon, az oszlopok feletti részben helyezkedik el." A freskón „dolgozók menetét láthatjuk, akik munkájuk gyümölcsét viszik ajándékul a Hazának: itt vannak az állattenyésztők, itt a kolhozparasztok búza- és lenkévéikkel, a takácsok, a népi iparművészek fehér-orosz hímzésekkel díszesen. Ezeket a figurákat a központ felé törekvő méltóságteljes menetben ábrázolják a művészek. A menetben találhatunk egyes nagyon jól sikerült alakokat (pl. a fehérruhás nő alakját, karján a kivarrott törülközővel. De alapjában véve az e frízen ábrázolt emberek csak külsőséges jelekben különböznek egymástól * öltözet, hajviselet, foglalkozásuk attribútumai stb. szerint. Az eleven