Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Kontha Sándor: Uitz Béla

gyógyultam ki ebből a csapásból." A leírt események után kapta a megbízást a mezőgazdasági kiállítás freskóira. „E freskók készítése közben újabb kellemetlenségbe keveredtem. íratlan törvény követelte a művészektől az első helyre állítani mindenütt Sztálint és a másodikra Lenint. Én megváltoztattam ezt a rendet. Az első helyre állitottam Lenint, a másodikra Sztálint. Amikor megmutattam a vázlatot a kiállítás igazgatójának, Cicin elvtársnak, ő azonnal észrevette ezt a változtatást, elhallgatott, aztán ezt mondta: rendben van. Elkezdtem festeni a freskót. De a pavilon igazgatója, és Begunc építész ebből ügyet csinált. A saját oldalára vonta az OSZSZSZK pavilon igazgatóját. Ők kapcsolatba léptek a mezőgazdasági minisztériummal és ott úgy határoztak, hogy az első helyre kell állítani Sztálint és a másodikra Lenint. Ekkor az OSZSZSZK pavilon igazgatója azt követelte, hogy fessem át a freskót, azzal fenyegetve, hogy javaslatot tesz a pártból való kizárásomra. Ekkor azt kérdeztem Cicin elvtárstól: támogat Ön engem a KB előtt? Cicin elvtárs válaszolt: Igen. — Ekkor azt mondtam az OSZSZSZK pavilon igazgatójának: Sztálin azt mondta, hogy ő Lenin tanítványa, ez azt jelenti, hogy Sztálin a második helyre kerül, Lenin mögé. - Az éjszakát izgalomban töltöttem. A következő nap kijöttek a KB tagjai a következő összetételben: Hruscsov, Furceva és mások. A freskót jóváhagyták. Eljött az az idő, amikor átfestettem a freskót, eltávolítva Sztálint. A freskó kompozíció szempontjából jobb lett."

41 További magyarázatként V. P. Tolsztoj A szovjet monumentális festészet című, 1958-ban Moszkvában megjelent munkájára hivatkozhatunk. A szerző, a húszas-harmincas évekről, ,,e nehéz átmeneti periódusban" dolgozó művészekről szólván azt írja, hogy bár „szubjektív törekvéseik őszinték és becsületesek voltak", tevékenységük objektív eredményei időnként éles ellentétben álltak ezekkel a szándékokkal. Példaként Uitzot és V. Favorszkijt említi, mint akiket ,,alkotói arculatuk ellenére is egyesít az a tény, hogy rendkívüli erőfeszítéseket tettek a monumentális falfestészet újjászületése érdekében. Ugyanakkor téves alkotói álláspontból indultak ki és ezért nem segítették elő a monumentális festészetnek a szocialista realizmus útján való fejlődését." A szerző elítélően idéz Uitz 1934-es, az Iszkussztvóban közölt cikkéből, amelyben egyebek között azt fejtegeti, hogy ,.a freskó, a tudás és mesterség szigorú követelményeivel szülte Giottót, Masacciót, Mantegnát, Raffaellót, Veronését, Michelangelót és ezerszámra a többi nagy olasz mestert. A freskó segítette elő Görögország, Pompei művészetének, valamint Ázsia, Kína, India monumentális feudális művészetének fejlődését." Továbbá, hogy ,,ha a freskó elterjed a Szovjetunióban (aminek minden feltétele adva van), akkor nálunk gyorsan kifejlődik a magasszínvonalú szocialista festészet". Tolsztoj mindezt úgy értelmezi, hogy Uitz szerint „a szovjet festészet jellegét, új tartalmát és stílusát nem más határozza meg, mint maga a freskótechnika". A szerző szerint Uitz különböző helytelen elméletekkel igyekezett igazolni „képeinek és rajzainak sematizmusát, az emberi arcok és alakok durva eltorzítását". Konkrét példaként utal a tanulmány Uitz Az egészség kovácsmühelye című, egy Krímben levő szanatórium számára készített freskótervére (1933), ame41 Az 1968-as budapesti kiállítás katalógusában közreadott önéletrajzi adatokból ezek a részen- kimaradtak. L. 1/c. sz. jegyzetet. A kézirat egy példánya a szerző birtokában.