Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Kontha Sándor: Uitz Béla

(akinek lakásában meghatódva látta viszont a Ludditák lapjait). A Barbussefej különösen sokat foglalkoztatta. Magas homloka, kiugró nyergű sasorra, dantei álla szinte kimeríthetetlen téma számára: lerajzolja, elemeire bontja, s megszerkesztve újraépíti. Különös játéka a sorsnak, hogy tíz év múlva, 1935-ben lesz alkalma folytatni elemzését, s megrajzolhatja majd Barbusse-t a ravatalon is. Tudomásunk szerint Uitz Párizsban foglalkozik először karikatúrákkal: „szocdem" fejeket rajzol, főként újságfotók alapján. Lehetséges, sőt igen valószínű, hogy a kezdeményezés nem csupán egyéni, hiszen az FKP munkájában akkoriban egyebek között — a szociáldemokratizmus elleni harc kiemelt feladat volt, s például a Contre la guerre impérialiste albumban neves szociáldemokrata vezetők beszédeiből, írásaiból vett leleplező idézeteket is közölnek. Uitznak ezek a karikatúrái egyébként részben a sorozat rajzainak az előkészítését szolgálták. Az album Uitz tizenhat rajzát tartalmazza. (Amihez hozzászámítjuk még a konstruktivista jellegű címlapot is. A konstruktivizmus közvetlenebb hatása egyébként az ilyen, alkalmazott műfajokban — könyvcímlap, színpadi dekorációk — figyelhető meg ekkor nála, mivel a konstruktivista képet, táblaképet — az orosz konstruktivisták főleg konstrukciókat készítettek ! — nem tudta komolyan venni.) A fedőlapon és a belső címlapon egyaránt ez az ajánlás olvasható: Korunk legnagyobb harcosának, Leninnek." Marcel Cachin-nek az imperialista háborúk törvényszerű voltára s az ellenük folyó harc szükségességére rámutató előszava után Uitz ,,Ez az album szeretetből és gyűlöletből született" kezdetű, négy szakaszból álló verse következik. Az album további beosztása olyan, hogy a fejezetcímekként felvetett kérdésekre vagy magyarázó címszavakra az egyes rajzok adják meg a választ, illetve a további magyarázatot. (Miért? Ezért; Azok, akik nem óhajtják az imperialista háborút; Azok, akik a gazdagok jogait védik; Azok akik elárulták a proletariátust; Mit akarunk? stb.) Uitz fekete-fehér tusrajzai (vagy inkább tusfestményei) kétségkívül nem egyforma kvalitásúak — többnyire gyorsan készültek, mint a röplapok —, de mindenképpen okos, hatásos érvelések, amelyek érzelmileg sem hagyják közömbösen a szemlélőt. A legemlékezetesebbek közé tartozik a Készülődés a „békére", a Gázok, a Barátkozás! a Proletárfürt című, vagy az a lap, melyen t'iiy keselyű által tépdesett hulla fekszik a hold kísérteties fénye által megvilágított, kopár csatamezőn. A kompozíció és a mondanivaló kristálytiszta logikája ellenére a lap szinte szürrealisztikus hangulatot áraszt. A sorozat méltán vésődött emlékezetébe többek között Diego Riverának is, aki moszkvai megismerkedésük alkalmával a Martel névre ennek az albumnak a cimével válaszolt. Párizsban Uitz két En avant prolétaire! felírású, nagyméretű rajzot készített. Egyik az 187l-es párizsi kommünt szimbolizálja, a másik az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Az előbbin robbanó indulatú nőalak, a szabadság és forradalom géniusza vezeti a nép rohamát, az utóbbin csizmás, gimnasztyorkás férfi veszi át ezt a szerepet. Mindkét rajz igen logikusan és jelentős helyet kérve illeszkedik be abba a sorba, amelyet Delacroix A Szabadság győzelemre vezeti a népet című festménye nyitott meg, majd Rude, Daumier, Kollwitz, Masereel egy-egy műve folytatott.