Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Kontha Sándor: Uitz Béla
(pravoszláv) vetíti ki, nem külső, hanem belső konstrukcióban: a kollektivitás, materialitás, összcentralitás jelzésével. Miként Európában, itt is a szó és a zene voltak a futurizmusig és a kubizmusig a vezető művészetek. Ettől kezdve, történeti okok miatt, a festészeté a vezető szerep. A következő mozgalom: a szuprematizmus. Mozgató lelke: Malevics. Ellenpólusa: a térbeni kubizmus. Tatlin, a festő, a III. Internacionálé emléktervében, mint vak tyúk rátapintott az elkövetkezendő vezető művészetre: az építészetre. A további irányzatok törvényszerű módon, szigorúan egymásbakapcsolódtak (konstruktivisták, objektivisták, obmohu, unovis). Szembetűnő közös értékük: hogy bár mind a festészetből fejlődött, — a festészeten túl áll: a térben, a kollektív, fizikális, nyers matériában. Még más szembetűnő vonásuk az, hogy közösen oldják meg »projektjeiket«, ami pl. az expresszionizmusban elképzelhetetlen." A helyzetleíráson kívül igen érdekes cikkének további része. Itt kifejtett nézetei hosszabb időre meghatározzák munkásságát, s egyben motiválják, illetve magyarázzák a Ma körével történő szakítását is: „Hogy a fejlődésnek ez az útja a művészetek összcentralizációján át a kollektív perspektívához vezet: sok tény igazolja. Vegyük pl. azt a feltűnő azonosságot, amely a magyar és orosz diktatúra alatt felvetődött problémák, kísérletek között van, a százezer versztnyi távolság és minden összeköttetés hiányának dacára. Ez nem véletlenség ! Ez az ellentétes társadalmi erők törvényszerű belső-külső megnyilvánulási formája ugyanazon helyzetben: a proletárdiktatúrában. Vannak szélső individualistákból álló csoportok, amelyek még az »Én« univerzalitásáért küzdenek s kollektivistáknak nevezik magukat. (Magyarországon a »Ma«, Oroszországban a futuristák, expresszionisták, kubisták, térbeni kubisták, szuprematisták stb.) És van csoport: a proletkult köré csoportosulok, akik szintén kollektivistáknak nevezik magukat és legélesebb ellenfelei az előbbieknek, mert szerintük amazok individuális művészetet teremtenek, tehát lerombolandók. Kollektív művészetet kell teremteni rögtön, bárha a felhők mögül is, — és azonnal belefognak az individuális művészet legalsó szakaszába: a részlet realizmusba. A forradalmi művészek a helytelen lényeg kihangsúlyozása mellett, az összcentrális formát helyesen fejlesztik individuális alapjukkal szemben. Ellenben a proletkult, a helyes lényeg (a szociális ideológia) kihangsúlyozása mellett, — a legkezdetlegesebb individuális formát fejleszti ki a helyes lényeg ellen. Ez a diktatúra művészetének kétágú megnyilatkozása, amely szálaiban egymás felé kényszerül. A kollektív művészet szemszögéből: a formát individuális forradalmi művészet teremti meg, a lényeget (ideológiát): a proletkult ... összegezve: anarchiát hirdetnek a forradalmi művészek és megteremtik az összcentrális formát. Kollektív ideológiát hirdet a proletkult és formai anarchiát teremt . . ." 20 A moszkvai utazás előtti, 1919 végén és 1920-ban készült Uitz-művek közül kiemelkedik az ekkor befejezett Emberiség kompozíció, amely Hevesy Iván ,u Egység, 1922. 2. sz.
