Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Dobossy László: Romain Rolland és a szocialista irodalom
alkalmazását jelenti Rolland cselekvő humanizmusa, amely új változatban valósítja meg Victor Hugo kívánságát az eszmebarikádokon küzdő szellemi emberről. Páratlanul bátor „búcsúja múltjától" nemcsak egy fejlődési szakasz felmérése, hanem némileg önigazolás is: ha hű akart lenni önmagához, múltjához és eszményeihez, nem fejlődhetett más irányban. Életének és küzdelmeinek előző nagy mozzanatai szintén erre figyelmeztetik. „Nem szentimentalizmusból voltam 1914-ben és vagyok 1933-ban a béke és a népek közti együttműködés élharcosa, hanem ésszerű törvényből, életbevágó igazság követelményeként. Ugyanaz a törvény parancsolja, hogy harcoljak minden országban (s minden ország az enyém) a társadalmi igazságtalanság ellen, az esztelen és szörnyű rend ellen, mely az emberiség kilenctized részét elnyomja és kizsákmányolja." 18 Minden ország az enyém ... S minden országban, ahol az imperializmus uralkodik, naponta történnek merényletek az emberi jogok és értékek ellen; „mindenki ír nekem, akit elnyomnak, akivel igazságtalanság történik" — mondotta némileg korábban Benedek Marcellnek, 17 s hivatkozva a súlyos felelősséget jelentő „Európa lelkiismerete" elnevezésre, lankadatlan harcot vállal a jogtiprás minden formája ellen. Azonosítja magát a szenvedőkkel, az üldözöttekkel, a fasizmus áldozataival, a spanyol köztársaság hőseivel, a kettős elnyomás ellen küzdő gyarmati népekkel. A kelet-indiai szabadságharcosok bebörtönzése ellen így tiltakozik: „A mai világ pokoli látványt nyújt. Aki kiszakítja magát a kivételezett nemzetek szűk köréből s e nemzeteken belül a kivételezett osztályokból, s ez osztályokon belül is a kivételezett kasztokból, előbb-utóbb arra a fölfedezésre jut, hogy az egész civilizáció, melynek előnyeit élvezi, s mellyel annyira kérkedik, a föld népei kilenctizedének gyilkos kizsákmányolásán alapszik. S amikor e fölfedezés behatol tudatába, az életöröm megbénul benne, s béna marad mindaddig, míg el nem határozza magát, hogy elpusztítja e fekélyt, még ha a küzdelemben saját magának is el kell majd pusztulnia". (Quinze ans de combat, 189.) A hitlerizmusba hulló Németország kezdetben kíméli őt, talán reméli is, hogy a maga pártjára állíthatja, vagy legalábbis - az érzelmi pacifistákkal együtt semlegesítheti, s így az ellenfelet gyengítheti. 1933 áprilisában a genfi német konzul közli vele, hogy Hindenburg elnök aláírásával neki ítélték oda az 1932. évi Goethe-érmet. Rolland felháborodottan utasítja vissza, s levele a leghatározottabb állásfoglalás a nemzeti szocializmus ellen. Ifjúkora óta írja mindig küzdött a két nép közti kapcsolatok elmélyítéséért: s más körülmények közt kitüntetné őt a Goethe-érem; „de ami ma Németországban történik: a szabadságjogok elfojtása, az ellenzéki pártok betiltása, a zsidók durva és meggyalázó üldözése, kiváltja a világ felháborodását és az enyémet is". 18 — Vitája a Kölnische Zeitunggal végleg és félreérthetetlenül tisztázza viszonyát a német fasizmushoz, olyannyira, hogy amikor — még ugyanezen évben a lipcsei per kapcsán védelmére kel Dimitrovnak, a hitlerista sajtó a legveszélyesebb ellenfelek közt támadja, könyveit elégetik, s még azt is megakadályozzák, hogy az első világháború idején írt és a német '•Uő.: Fragments de journal. Europe, 1946. jan. 4. 17 BENEDEK MARCELL: Egy óra Romain Rolland-nál. Újság, 1927 ápr. 10. '• R. ROLLAND: Fragments de journal Europe, 1946. jan. 12.