Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Dobossy László: Romain Rolland és a szocialista irodalom

francia megbékélést hirdető híres cikkeinek gyűjteménye Svájcban — németül — megjelenjék. Mindez nem rettenti vissza, ellenkezőleg: fokozza elszántságát. 1933 novemberében így ír Benedek Marcellnek: ,,Hamlet mondta, gondolom, hogy a világ börtön s hogy a föld e börtön egyik cellája. Cellánk napról napra szűkül. Dj könyveimet betiltják Németországban (a régieket is...) Eljön az idő, amikor majd Franciaországban is betiltják őket. De épp akkor lesz a legérdekesebb írni."

19 Rolland neve azonosul az imperializmus, a háború és a fasizmus elleni harccal. Tudja ezt a Német Birodalmi Gyűlés épületének felgyújtásával vádolt Dimitrov is, s 1933 augusztusában levelet ír Rolland-nak, aki már előzőleg tiltakozott az ügyésznél. (Dimitrovot Rolland levelének hatására szabadítják meg bilincseitől.) S amikor felmentése után Dimitrov köszönetet mond Rolland-nak közbelépéséért, Rolland így válaszol: ,,... szavamat az utolsó leheletemig fel fogom emelni a proletariátus ügyének védelmére és az egész világon való győzelem érdekében."

20 Rolland-nak e hatásos és gyakran látványos bekapcsolódása a harmincas évek társadalmi-politikai küzdelmeibe természetszerűleg nemcsak Barbusseszel és körével hozza kapcsolatba, hanem minden olyan francia vagy nemzetközi író-csoportosulással is, amely a szellemi munka erejével - a haladásért küzdött. Részvétele e csoportok munkájában, éppúgy egyébként, mint az általa 1923-ban alapított (s mindmáig megjelenő) Europe c. folyóirat szerkesztésében is, egészségi okokból inkább csak arra szorítkozik, hogy esetenként távolról irányít egy-egy akciót, aláírja (nemegyszer meg is szerkeszti) a közös nyilatkozatokat, tagságot vállal elnökségekben és szerkesztőségekben, nagy nemzetközi tekintélye révén azonban ez a (gyakran csak jelképes) részvétel is erősíti e mozgalmakat s rangosítja időszaki kiadványaikat. így lesz Rolland szerkesztőségi tagja a Forradalmi írók és Művészek Szövetsége (Association des Écrivains et Artistes Révolutionnaires) folyóiratának, az 1933-tól 1939-ig megjelent Commune-nek. Ugyancsak szerkesztőségi tagja az 1936-tól 1938-ig. vagyis a Népfront idején, háborúellenes és antifasiszta elveket irodalmi eszközökkel hirdető Clarté-nak. Gorkij kezdeményezésére tagságot vállal a Moszkvában kiadott Nemzetközi Irodalom (Littérature Internationale) című folyóirat szerkesztő bizottságában. írói-emberi magatartását, amellyel bekapcsolódott a francia és nemzetközi író-csoportosulások munkájába, jól jellemzi az a levél, amelyet a szovjet írók 1934-i moszkvai kongresszusának az előkészítő bizottságához intézett, s amelyben - egyebek közt — így vall: „Bizonyára senki nem vallja nálam határozottabban a művész és a konkrét valóság közti minél szorosabb kapcsolat szükségességét, s nem csupán a valóság elemeinek gondos tanulmányozása, hanem az alkotás folyamatában való újra átélésük révén. Teljesen egyetértek tehát azzal, hogy az írók illesszék be művészetüket a társadalmi felszabadulás áramába ... Ekként művészetük részt vesz a kor eleven erőinek mozgásában s mint ezek: valóságos természeti erőként hatnak ... De túlzó és ártalmas lehet az új rend jövőjére, ha a művészetet teljes egészében csak e szerepkörbe "DOBOHMV UszLri: Romain Rolland, az író és az ember. Bp. 1961. 240 10 A lipcsei per. Bp. 1950. 199.