Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Dobossy László: Romain Rolland és a szocialista irodalom

Ez a teljesség igényével föllépő magatartás jellemzi Rolland történelmi jelentőségű részvételét a nemzetközi békemozgalom elindításában, főként az amszterdami világkongresszus megszervezésében. Ismeretes, hogy ez a Barbusse-től és Rollandtól kezdeményezett találkozó fontos mozzanata lett a népek bontakozó békeharcának, és „lendületet adott — Thorez megállapítása szerint — a közös harcot követelő egységfront-áramlatnak".

14 Rolland gondolkodásának fejlődésében és cselekvési irányvonalának kialakulásában rendkívüli jelentőségük van azoknak a tapasztalatoknak is, melyeket a gazdasági világválság éveiben s az akkor vívott küzdelmek során szerzett. Hetvenedik életévéhez közel, a fasizmus térhódítását figyelve s a demokratikus erők világméretű föléledését közvetlenül érzékelve, úgy látja, hogy egyike ez azoknak a történelmi pillanatoknak, melyekben a fejlődés — Byron szavai szerint — lovat vált. S miként egy másik válságos pillanatban — a háború elején — az ember értékeit védte magányos szóval, úgy most, a megváltozott helyzetben, ugyanezt kísérelte meg, másféle módon. Valójában ekkor vált azzá, amivé a fölismerései és küzdelmei szükségképpen tették: a cselekvő humanizmus képviselőjévé és mindmáig példamutató típusává. Nem írta-e alaptételül a kellőképpen alig értékelt, valójában pedig több tekintetben is jelentős ifjúkori drámaelméleti tanulmányában, hogy ,,aki cselekszik is, mindig magasabbrendü, mint azok, akik beérik csak a beszéddel, még ha különben csodálatos is a beszédjük"? (Le Théâtre du Peuple, 54.) S múltját mérlegre téve nem vallotta-e 1934-ben: „Az elmúlt húsz év tapasztalata tanított meg rá, hogy nincs súlyosabb politikai tévedés, mint szembehelyezni a cselekvés állítólagos realizmusát a gondolkodás nevetséges idealizmusával. Valójában, egy nemzet igazi érdeke mindig összhangban van az igazság valódi értelmével és a szellem időtlen értékeivel".

15 Rolland fejlődésének bírálói nem veszik figyelembe, hogy a humanizmus már lényegénél fogva is a teljesség igényének kialakítása s e kívánság kielégítésének a kísérlete. Lehet-e, szabad-e törölni e teljességi igényből az emberi élet egyik legfőbb összetevőjét: a cselekvést? A szemlélődés elválaszthatatlan a cselekvéstől, „a gondolat célja a tett" — hirdette Rolland az amszterdami kongresszushoz küldött üzenetében. Mit ér a gondolat, amely nem torkollik cselekvésbe? De ha vállaljuk a cselekvést, vállalnunk kell módszereit is, legalábbis nem hunyhatunk szemet felettük; ha játszunk, ismernünk és alkalmaznunk kell a játékszabályokat. Egyébként pedig csak hanyatló korokban, hanyatló társadalom „írástudói" viszolyognak a gondolkodás és a cselekvés egységének megteremtésétől. Az újért, a jobbért, a jövőért küzdők mindig összekapcsolták az emberi sorsnak e két alapvető ágát. Rolland humanizmusát — miként a kereszténység nélküli humanizmust általában — az az elv hatja át, hogy az ember tökéletesedése nem öncél; az ember szerves része egy közösségnek, s a legnagyobb gondolat is csak annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle, amennyivel hozzásegít az igazságtalanságok kiirtásához, az együttélés megszépítéséhez, a derűsebb holnapok előkészítéséhez. Ennek az elvnek a korunkra vonatkoztatott teljes és következetes "MAXTRICE THOREZ: A nép fia. Bp. 1950. 106. 11 Quinze ans de combat. Rieder Paris, 1935. 107.