Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében
pontokat, megoldási lehetőségeket, amelyek más marxisták hasonló természetű levezetéseiben is fontos szerepet játszanak. (Már utaltunk arra, hogy az ilyen fejlemények, Caudwell viszonylagos elszigeteltsége, befogadásának problémái miatt, jórészt vagy teljességgel függetlenek az Illúzió és valóság hatásától.) Caudwell konkrét genetikai megfontolásai összhangban vannak esztétikai rendszerével, megmagyarázzák főbb kategóriáinak kialakulását és fejlődését, de maga az esztétikai rendszer nem ezeknek a konkrét levezetéseknek az igazságán áll vagy bukik. Nincs például döntő szerepe annak, vajon elfogadjuk-e Caudwellnek a „kollektív ünnepségből" való levezetéseit. A részletesebb tudományos feltárás megváltoztathatja az idevágó tényanyagra vonatkozó ismereteinket, a tüzetesebb filozófiai megközelítés következetesebb logikai rendbe állíthatja a kialakulás fázisait, és további fázisok funkcióját is bebizonyíthatja. Az olyan alapvető tételeket, mint amilyenek az emberre mint konkrét egyénekként létező, természeti és társadalmi meghatározottságban fejlődő lényre vonatkozó megállapítások, mint az ideológiai formáknak az ember termelő tevékenységéből való levezetése, mint az ösztönök kulturális adaptációjáról szóló tételek, a szélesebb, pontosabb, helyesebb tudományos feltárás nem változtatja meg. Ugyancsak helyesnek tartjuk Caudwellnek az ontológiai és ismeretelméleti megalapozást szolgáló fejtegetéseit. Sőt azt kell látnunk, hogy ebben a tekintetben felülmúlta számos kortársát és mintegy előlegezte azokat az újabb, főleg a marxi ontológiából kiinduló fejtegetéseket, amelyek az évtizedeken át uralkodó, látszólag ismeretelméleti, de valójában nem egyszer a marxista ismeretelméletet félreértő, félremagyarázó esztétikai megközelítések bírálatát filozófiailag megalapozták. Az Illúzió és valóság esztétikai rendszerének főbb összetevői Mielőtt az Illúzió és valóság esztétikai rendszerének némely fontosabb részproblémájával foglalkoznánk, s ezeket Az esztétikum sajátossága problémáival vetnénk össze, megpróbáljuk felvázolni ennek a rendszernek főbb összetevőit, amelyek részrendszerekként kapcsolódnak az egészhez. Ezek a részrendszerek alkotják a mű lényegi gondolatmenetének főbb állomásait, de mint említettük, a kifejtés nem követi szorosan ezt a gondolatmenetet. Noha az így megjelölt problémakörök különböző összefüggésekben, különböző mértékben igazolva vagy részletezve fordulnak elő magában a szövegben, egymással szerves összefüggést alkotnak, megfelelnek az axiomatikus feltevéseknek, s összességükben, összefüggésükben és tendenciájukban egy igen következetes, kongruens, mégis nyílt esztétikai rendszert képeznek. Caudwell, mint láttuk, esztétikáját nem a szubjektum és objektum merev szembeállítására vagy szubjtktivista azonosítására, hanem a társadalmi gyakorlatban megvalósuló dialektikus kölcsönhatására, ellentmondásegységére alapozza. 130 A tudományt és a művészetet mint gyakorlati megismerési formákat „mindennapi létünkből" 131 eredezteti. Innen eredezteti az egyén és az 1,0 Vö.: I. m. 12., 38., 67., 140., 150., 157., 163., 171. 131 I. m. 194.
