Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében
A dialektika e külsőleges érzékeltetése a „szellemes gondolkodás" (Hegel) korlátait sejteti. De érződik belőle más is: az a sürgetettség, ami egész élettempóját diktálta. Nem él viszont a dialektika egy más típusú külsőségével. Gondolatait nem bástyázza körül a dialektika frazeológiai hordalékával, holott e „bebiztosítás" nélkül valósággal kínálkozik a „metafizikai" jelző az ő grafikusan világos, egyértelmű absztrakcióira. Vannak helyek, ahol elméleti rendszere a maga szikárságában, váz-voltában bukkan elő (például az „ál-világról" és az „ál-énről" szóló fejtegetésekben), másutt azonban föld alatti vonulatként rejtőzik. A könyv felszíni szerkezete nem segíti elő a gondolati váz felismerését. Elfödik a magyarázó, előkészítő kitérések s az olyan elkalandozások, ahol a szerző alig tud kiszabadulni a tárgy — az álom pszichológiája, a pszichopatológiai típusok stb. — bűvöletéből. Elföldi a könyv fejezeteinek sorrendje, amely szinte egészen független a gondolatrendszer szerkezetétől. Elég, ha csak az elméleti fejezetek közé ékelt költészettörténeti fejezetekre gondolunk: önálló egységet alkotnak, s Caudwell úgyszólván nem is hivatkozik rájuk a többi fejezetben. Caudwell elméleti rendszere mégsem egy csupán kikövetkeztetett, utólag rekonstruált rendszer. Szövegszerűen adva van, a könyv egészét áthatja, a részletkérdésekben rendező elvként működik, öntörvényű módon egészül ki a hiányzó láncszemekkel. Alapképletei, axiómái szigorú következetességgel függenek össze, s noha a részstruktúrák helye, relációja nincs mindig pontosan megjelölve, némi figyelemmel kideríthető helyük és funkciójuk a rendszer egészében. Itt-ott érződik, hogy hirtelenében túl sokat markol és túl sokat bíz egy-egy fogalom — például a „genotípus" teherbíró képességére. Helyenként az ötletszerű általánosítások vagy a publicisztikai kifejezés lendületéből fakadó pontatlanságok lazítják fel a tudományos érvelés szövetét. Egészében azonban logikus, összefüggő rendszer alkotja az Illúzió és valóság gondolati vázát, s a részletkérdések kifejtése összhangban van ezzel a rendszerrel. Caudwell esztétikai rendszerének filozófiai alapvetése Caudwell nem Marx és Engels konkrét irodalmi és művészeti problémákhoz fűzött észrevételeiben kereste egy lehetséges marxista esztétikai rendszerezés koordinátáit, hanem a marxi tanítás egészének alapjaiban. Kritikai megállapításai közül nem egy — mint Sükösd Mihály írja — „a mi esztétikai gyakorlatunk közelmúlt »vaskorszakat« idézi," 118 és rendszere — Cornforth szavaival — „helyenként merevnek, rugalmatlannak, I legfőképpen elvontnak tetszik", 117 de alapföltevései megválasztásában — úgy látszik — szerencsésnek bizonyult. „Egyből" a magáévá tudott tenni olyan marxi felismeréseket, amelyek esztétikánkban csak az utóbbi egy-másfél évtized során nyertek véglegesen polgárjogot. Mindenekelőtt szembeszáll a szemlélődő materializmus mechanikus visszatükrözési koncepciójával. Esztétikáját nem a szubjektum és objektum merev "•SÜKÖSD MIHÁLY: I. h. 1691. 1,7 1. h. 1690.
