Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében

(Lukács Vigotszkijra nem utal, bár láttuk, a társadalmi, kulturális adaptáció kérdésében az övével is megegyező véleményt fejt ki.)

96 Amikor Caudwell az „emocionális kongruenciára" hivatkozik, ez szintúgy lehet racionális érv, mint Lukács hivatkozása „az érzelmek logikájára".

97 Igaz, Lukács kifejezetten csak a zenével kapcsolatban utal rá, de ez a vonatkozás értelemszerűen a lírába is belejátszik. Egy helyütt Lukács maga is megjegyzi, hogy a líra szót „nem pedáns-szűkkeblű módon" értelmezve a lírában „az érzések beteljesülésről beteljesülésre való irányításának szigorú logikai rendjét"

98 kell látnunk. Ugyanígy Caudwellnél a költészet „azért alkotás, mert irányított érzés".

99 A költészet egyébként sem abszolút értelemben vett introverzió: „a költészet egoizmusa társadalmi egoizmus".

100 A költészet asszociációi sem „szabad" asszociációk: „A költői érzés irányított érzés, a társadalmi én ellenőrzése alatt álló érzés. A költői asszociációk társadalmi jellegűek."

101 A költészetben „az érzés társadalmi formába idomul, minthogy az érzéki valóság közös világában kap életet".

102 A költészet nem jelenthet elfordulást a valóságtól, a külvilágtól: „A költészet affektusai feltétlenül a külső valóság szimbólumaihoz tapadnak, mert (amennyiben költőiek) társadalmiak, és különböző szubjektumokat csakis egy közös objektum (az »anyag«) kapcsolhat össze."

103 Továbbá: „Az emocionális tartalom ... nem lebeg szabadon; száz meg száz összefonódó szál fűzi a manifeszt tartalomhoz — a külső valóság egy darabjához. A költemény tartalma nem egyszerűen emóció, hanem szervezett emóció, a külső valóság egy darabjával szemben megnyilvánuló szervezett emocionális magatartás."

104 A külső valóság feldolgozásának értékalkotó jellegét külön is hangsúlyozza. A költőt, írja, „ha az új realitás hatalmas tömegét vonja hálójába, s azt széles skálán mozgó affektív színezettel tárja elénk, akkor nagy költőnek nevezzük .. ."

1W Mégis, mint láttuk, a fiziológiai introverzióval kapcsolatban Caudwell azt hangsúlyozza, hogy ez „a költeményben leírt környezettől (vagy külső valóságtól) való elfordulást jelenti",

106 továbbá azt, hogy „a költészet a maga nyelvhasználatával állandóan eltorzítja és tagadja a valóság struktúráját, hogy felmagasztalja az én struktúráját".

107 Lukács György szerint ezek a szavak is a líra visszatükröző funkciójának tagadását jelentik.

108 Valóban, amennyiben a külső, tárgyi környezet ábrázolása jelenti a visszatükrözést. Ezt magán" LUKÁCS GvöROYnek a Vigotszkij-iskoïa iránti érdeklődéséről 1. HERMANS ISTVÁN: Lukács György gondolatvilága. Bp. 1974. 347., valamint ERŐS FERENC: AZ „egyvesszős jelzőrendszer" paradoxona. Világosság, 1973. 12. sz. 744 - 750. "LUKÁCS QYÖROY: I. m. II. köt. 334, 352. " I. m. II. köt. 359. "CAUDWELL: I. m. 217. Lukács nem hivatkozik Théodule-Armand Ribot-ra, akinek La Logique des sentiments c. műve szerepel az Illúzió és valóság Bibliográfiájában. 100 I. m. 208. 101 I. m. 198. m I. m. 218. 103 I. m. 214. 104 I. m. 215-216. 104

1. m. 216. 104 I. m. 199. 107

1. m. 199-200. 108 Vö.: LUKÁCS GYÖRGY: I. m. I. köt. 552.