Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében
szerepét, mint a látszat szerint Caudwell, aki azonban alighanem más példákat tartott szem előtt — nem is csak a költői részleteik miatt említetteket, hanem kifejezetten eufemizmusba torkolló alkotásokat.) Caudwell a regény eredetét történetileg jóval későbbre helyezi, mint a költészetét — közvetlenül a burzsoázia megjelenésével, a burzsoá társadalmi viszonyok kialakulásával kapcsolja össze. Ebben a vonatkozásban kockáztatja meg ezt a megjegyzést: „Ezért a költészet ösztönösebb, barbárabb és primitívebb, mint a regény." 74 Lukács György úgy lát ebben a megjegyzésben „a barbárság és a primitívség felé irányuló tendenciát", mintha Caudwell „barbárságon" azt a fajta barbárságot értette volna, amelyre Lukács szerint „kiáltó példa az egész, bizonyára barbár hitleri rendszer". 75 Ez a kitétel, mondanom sem kell, mértéktelenül eltúlozza Caudwell megjegyzésének jelentőségét, s ezzel a módszerrel akár az Allegro barbaro is rossz hírbe hozható. Lukács azonban meglehetős következetességgel fed fel Caudwellnél efféle tendenciákat, s e tendenciák veszélyességét arra vezeti vissza, hogy „az imperialista korszak értelmiségiéinek társadalmi helyzetéből kinövő érzésmódot »magikusnak« és »primitivnek« mondják, és a művészet lényegének és genezisének alapjává teszik". 76 Lukács figyelmét elkerülte, hogy Caudwell az övéhez hasonló hévvel ostorozza az imperialista burzsoázia művészeteszményének tekintett, irracionális asszociációkkal élő „szürrealista" művészt, s még a „mágikus" jelleghez való viszonyára is felfigyelt: „A művész szubjektíve azt hiszi magáról, hogy megvalósít egy eszményi szabadságot, amely a művészeti alkotások és a művészi lélek egyedülálló vonásainak »magikus« tulajdonságaiból fakad." 77 Lukács György legsúlyosabb és legáltalánosabb ellenvetései Caudwell elméletének állítólagos szubjektivizmusára és irracionalizmusára vonatkoznak. Szerinte Caudwell lényegében tagadja a visszatükrözés elméletét: ,,.. .az utolsó évtizedek fejlődésében a visszatükrözés elméletének tagadása vált uralkodóvá. Az expresszionizmushoz vagy a szürrealizmushoz hasonló irányzatok a világnélküli szubjektum rejtelmes öntevékenységéből próbálják az egész művészetet levezetni, és még olyan éleselméjű gondolkodók is, mint az e műben már bírált Caudwell, meg akarják menteni, legalább a líra számára, az ilyen állítólag mágikus hagyományokra visszanyúló tiszta szubjektivitást." 7 " Lukács György nem figyelt fel arra, hogy az Illúzió és valóságban az esztétikai szubjektivitás elvileg és tendenciájában éppoly objektíven, társadalmilag és történelmileg a valóság szükségszerűségével megalapozott bensőség, az emberi öntudat fejlődésének megnyilvánulása, mint az ő esztétikájában. Ha pedig a „külső valóság", a „magánvaló tárgyak" visszatükrözését hiányolja (a szövegkörnyezetből és Az esztétikum sajátosságában kifejtett visszatükrözés-felfogás egyik fő, a mű számos helyén igen hangsúlyozott aspektusából ez is következhet), a félreértés kettős. Egyfelől nem veszi 74 1. m. 244. 74 LUKACS QYÖROY: Az esztétikum sajátossága. I. köt. 251. 74 I. h. 77 CAUDWELL: I. m. 113. L. még CAUDWELL: Studies in a Dying Culture. John Lane The Bodley Head, London, 194«. 181. („Here bourgeois idealism, long before the advent of Hitler, unwittingly writes the charter of barbarous Fascism, Fuhrership, and the Corporate State. Withdrawing from the future, Fascism appeals to a savage past for salvation.") W LUKAC* QYÖROY: AZ esztétikum sajátossága. I. köt. 728.
