Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében

még az az állítása is vitatható — nemcsak értelemszerűen, hanem konkrét idézetekkel is —, hogy Caudwell kizárólag a lírának tulajdonítja az ember öntudatához forduló művészi hatást.

50 Az „öntudat" szó a ritmussal, a költészettel, a zenével, a tánccal kapcsolatban egyaránt előfordul az Illúzió és valóságbán. Egyébként Caudwell nem mindig használja az „öntudat" szót, amikor az öntudatnak megfelelő tudatosság-formáról értekezik. Nem más terminus technicust használ, hanem egyszerűen nem nevezi meg külön a leírt jelenséget. Az öntudatot a tudatosság részének, egyik aspektusának fogja fel, s ilyen értelemben a tudatosság nem specifikusan az éber tudatmezőt és a gondolatiságot jelenti, hanem a tudatnak azt a szféráját is, amely érzelmi vonatkozásban is a felismert szükségszerűség alapján az ember társadalmi létéhez adaptált ösztönök működtetését tartalmazza. A tudatosság e szélesebb fogalma van jelen a nyelvet tisztán logikai aspektusából megítélő filozófusokra tett megjegyzésében: „Az efféle filozófusok azt hiszik, hogy a tudatosság kontempláció — a valóság áttetsző képe. Ugyanígy szerintük a nyelv azért van, hogy a világegyetem passzív fotográfusa legyen."

51 A tárgyi világ percepciójának tudatossá válásáról megállapítja: „tudatossá válik, mihelyt a társadalom számára való szerveződés",

52 s mindjárt hozzáfűzi, az öntudatot belsőleg megalapozó tényezőkkel kapcsolatban: „Ugyanezt mondhatjuk affektív világunkról is. Az ösztönös zene imbolygó félárnyéka [„This flowing penumbra of instinctive music" — az ösztönök „zenéjéről" van szó!) csak olyan mértékben szilárdul formába, csak olyan mértékben válik tudatossá, amilyen mértékben a társadalmi élet kialakít magának érzéseket, érzelmeket, szenvedélyeket, tartós irányzatokat, célokat és törekvéseket; mindezek a társadalmi emberek viszonyaitól nyerik stabilitásukat."

53 Az egyén öntudata Caudwell felfogásában nem egyszerűen az érzelmek stb. summája vagy foglalata, hanem az egyéni és a társadalmi „én" ellentmondásegységében működő szervező központ, amely a tudat szférájához tartozó elemeket is a maga vonzáskörével határozza meg. Másfelől a tudat mint az öntudat ellenlábasa szintén rendelkezik ugyanilyen vonzóerővel, és szintén hatni tud az öntudat elemeinek megszervezésére, az öntudat egészének kialakulására és fejlődésére. A konkrét emberi egyénben ezek az oldalak egységet alkotnak. Ezt az egységet éppúgy a tudatosság jellemzi, mint az egységet alkotó ellentmondás két oldalát. Caudwell a tudatot „a közös képzeletvilág" — vagy implikálva, hogy visszatükröződésről van szó — „a közös érzéki világ", „a közös világ" kifejezésekkel írja le, az öntudatot pedig a „közös érzelemvilág", a „közös én", „közös affektív én" stb. kifejezésekkel. Mindkettőt az ember valóságos gyakorlati tevékenységéből eredezteti, fejlődésüket is ezzel magyarázza: „Látjuk tehát, miben különbözik egymástól az a tudattalan állat, amilyen akkor lenne az ember, ha mint Mauglit egy anyafarkas nevelné fel, és a tudatos ember, amilyenné a társadalomban válik. A különbség abban az aktív viszonyban rejlik, amely az egyénnek a valóságra vonatkozó személyes tapasztalata és a közös ••Uo. •' CIUDWBLL: Illúzió és valósig, 196. " I m. 173. • Uo. A fordítást vö.: Illusion and Reality. Lawrence & Wishart London, 1950. 171.