Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében
nem törekedett a szöveg értő olvasására, a feltevéseknek a kontextus alapján való értelemszerű kiegészítésére. Ellenkezőleg: az a benyomásunk, hogy szinte valami a priori idegenkedéssel, sőt gyanakvással kezelte Caudwell megállapításait. A Sámuel Hynes által kiemelt elismerő jelzők ellenére. Lukács szerint Caudwell ,,a lírát kizárólag evokatív oldaláról tekinti, benne misztifikált »álom-művet« lát, amely, ellentétben a valóságot visszatükröző műfajokkal, csupán a tiszta, elszigetelt szubjektivitást fejezi ki és kizárólag erre appelláP'. 43 Ezzel szemben a tények azt mutatják, hogy Caudwell A költészet álom-munkája című fejezetben kifejezetten az olyan „pszichoanalitikussal" vitatkozik, aki „nem veszi észre, hogy milyen szakadék van az álom és a művészet között", 44 majd leszögezi: „Az álmot a költészethez hasonlítottuk, de láttuk, hogy a kettő között lényeges különbségek vannak." 45 Továbbá: „A költészet nyilvános, az álom pedig magántermészetű, mert a tudatosság társadalmi konstrukció. A tudatos lelki tartalmak, melyeket az én tart össze, társadalmilag adott tartalmak. Igaz, azért függnek össze, mert az őket tartalmazó test anyagilag egy objektum, de a kohéziós anyagok — erkölcs, ismeret, kultúra, törekvések, kötelességek — mind társadalmilag adottak". 4 * Igaz ugyan, hogy Caudwell megfeleléseket is kimutat a maga — nem feltétlenül meggyőző vagy teljes — álom-elmélete és a költészet bizonyos vonásai között, de okfejtésének lényege az alapvető különbség álom és költészet között. (Mellékesen említve figyelemreméltó, hogy a költészet természetére jellemző „fantázia-formát", amelyet a legtöbb esztétikus egyszerűen csak megnevez mint az esztétikában tovább nem elemezhető pszichológiai adottságot, mennyire nem individuálpszichológiai aspektusából, hanem társadalmi vonatkozásai szempontjából eredezteti és elemzi.) Ez a határozott különbség álom és költészet között akkor is ott van, amikor frappáns, de elméleti szempontból kockázatos paradoxonokban fogalmaz: „A költészet bizonyos fajta invertált álom." A1 Aki ebből csak azt érti, hogy „költészet = álom", az eredeti állítás inverzióját, fordítottját, ellenkezőjét érti. Iménti Caudwell-idézetünkből nemcsak az derül ki, hogy Caudwell a lírában egyáltalán nem, mint Lukács György véli, „misztifikált álom-művet" 'át (Caudwell a szürrealista lírát tekinti ilyennek, de a maga terminológiájával így írja le a dolgot: „a költészet már nem tartalmaz álom-munkát; maga is •dómmá válik" 48 — „álom" és „álom-munka" tehát itt sem ugyanaz!), hanem az is, hogy a költészet „nyilvános", a „tudatossághoz" van köze, ami „társadalmi konstrukció". Ez bizony nem az a Caudwell, akit Lukács György úgy ért vagy úgy magyaráz, hogy nála a líra „csupán a tiszta, elszigetelt szubjektivitást fejezi ki és kizárólag erre appellál". Sőt az sem, aki „az öntudatot a világtól való elzárkózásnak fogja fel". 4 ' Ilyen Caudwell nincs, legalábbis az Illúzió és valóságban és egyéb tanulmányaiban hiába keressük. Lukácsnak 43 LUKACH OYÖROY: I. m. 229. 44 CAUDWELL: Illúzió és valóság. 211. 44 1. m. 217. 44 I m. 219. 47 1. m. 213. 4 " 1. m. 238. f L.UEAC8 OYÖBOY: I. m. 229.
