Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében
szítéseit. így, bár későbbi keletű, továbbra is érvényesnek látszott Sükösd Mihály megállapítása: „Caudwell utóélete elég tragikus. A polgárság senkivel sem bánik kíméletlenebbül, mint saját ^renegátjaival*. Ezért nem csodálható, ha a nyugati tudomány nevét is alig említi az Illúzió és valóság szerzőjének. Hosszú ideig azonban — noha Caudwell művei számos nyelven sok kiadást megértek — a marxizmus is hallgatott róla." 34 Az Illúzió és valóság 1960-ban magyarul is megjelent. Ettől kezdve némiképp megszaporodtak a hivatkozások. A realizmuselméletek regény- és drámaközpontú rendszereivel elégedetlen esztétikusok közül néhányan szívesen támaszkodtak Caudwell költészetelméletére. A másik oldalt Egri Péter 1962ben megjelent tanulmánya képviselte. 35 Szakszerűségével, objektív hangnemével s nem utolsósorban számtalan idézetet felvonultató bizonyítási eljárásával a jól megalapozott, definitív állásfoglalás benyomását keltette, nézőpontja azonban nem volt alkalmas arra, hogy megmutassa, miben marxista Caudwell, miben nem. Ez a nézőpont tipikus, a maga korlátai között igen intelligens változata az ötvenes években az irodalomtörténészek között — közöttünk — uralkodó szemléletnek. Vallottuk, hogy a művészet a valóság visszatükrözése, de nem volt világos az, hogy különbség van művészi visszatükrözés és művészi megjelenítés (ábrázolás) között. Nem volt világos az a különbség sem, amely a műalkotások visszatükröző funkciója ( akkoriban ezt még ráadásul a megismeréssel is fenntartás nélkül összekevertük) és a között a „visszatükröződés" között áll fenn, amelynek révén a társadalmi lét, végső soron a gazdasági viszonyok meghatározó szerepe nyilvánul meg a művészetekben. Már elkezdtük emlegetni „a szubjektum aktív szerepét", de még nem volt világos előttünk, hogyan lehet neki a szubjektivizmus veszélye nélkül helyet adni a művészi visszatükrözés szerkezetében. (Kevesen érzékelték, hogy már A különösségben megjelent az alkalmas szerkezeti elemek egy része, noha itt még csak az elmélet perifériáján tűnt fel az a tétel, hogy „esztétikai objektum nem lehetséges esztétikai szubjektum nélkül". 3 * Magát a teljes szerkezetet Az esztétikum sajátossága fő újdonságaként mutatta be Lukács György, és felhívta a figyelmet az így meghatározott realizmus-fogalom addig nem észlelt tágasságára.) Egri Péter szerint Caudwell költészetelméletének próbája a visszatükrözéselmélettel való szembesítés. Caudwell terminológiájában azonban még annyira sem tudott eligazodni, hogy beláthatta volna, Caudwell nem visszatükrözési ért mimesisen. Nem vette észre azt sem, hogy Caudwell akkor is a költészet racionális magyarázatát tartja szem előtt, amikor a költészetet irracionálisnak nevezi, s gondolatmenetének cáfolata csak úgy lehetséges, ha valaki bebizonyítja, hogy a költemény egyenlő prózai parafrázisával. Nem figyelt fel Caudwell következetes elméleti rendszerére, s mindenütt ellentmondást vél felfedezni, ahol a kifejtés eltér az ötvenes években szokásos felfogástól vagy terminológiától. Caudwell költészettörténeti vázlatát dicséri meg, amelyben pedig elég sok a költészetet mechanikusan ökonómiai és szociológiai okokra ** SÜKÖSD MIHÁLY: Christopher Caudwell. Egy kísérlet története. Nagyvilág, 1958. 11. sz. 1687-1691. Az idézet: 1691. "EORI PKTBR: Caudwell líraelméletéről. Filológiai Közlöny, 1962. 1-2. sz. 46-59. "LUKÁCS QYÔROY: L m. 161.
