Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében
és a hamis »burzsoa« szabadság elleni kirohanás." 13 Caudwell neve az ötvenes és a hatvanas években jóformán csak tudománytörténeti áttekintésekben fordult elő. Egyetlen fontos kivételnek látszik Philip Rahv 1955-ben elhangzott előadása, amelyben kiállt Caudwell regényelméleti feltevései mellett, egyetértve Caudwellnek azzal az általánosításával, hogy ,,a regény emocionális asszociációi nem szavaihoz kötődnek, hanem az általuk létrehozott ál-valósághoz". 14 A Rahv-tanulmányt újra közlő The Novel — Modern Essays in Criticism (New York, 1969) című kötet szerkesztői jegyzete hívja fel a figyelmet azokra a vitákra, amelyek a realista regény ,,drámai szervezettségének" és az ún. lírai regény-típus stilisztikai meghatározottságának kérdése körül zajlottak, s hivatkozik David Lodge-nak a Caudwell és Rahv nézeteit vitató művére: Language of Fiction (New York, 1966). 15 Wimsatt és Brooks új kriticista kritikatörténetében mindössze egy semmitmondó mondat jut Caudwellnek, 18 a Pelican Guide to English Literature (Pelican kalauz az angol irodalomhoz) pedig egyetlen szóval sem említi. 17 David Daiches The Present Age (A jelenkor) című könyvében az 1920 és 1957 közötti angol irodalmat tekintette át műfaji csoportosításban. A kritikáról szóló részben leszögezte, hogy Angliában a harmincas évek baloldali tájékozódása ,,nem hozott létre maradandóan értékes marxista kritikát". Az Illúzió és valóság, amely Daiches szerint megjelenésekor nagy feltűnést keltett, „kiforratlan és töredékes", inkább csak történeti jelenség, mintsem a költészet genetikájának kérdéseit tisztázó alkotás. 18 A könyv nagyobb részét kitevő széles körű bibliográfiában hiába keressük Caudwell nevét és műveit. Érdekes viszont, hogy Daiches egy két évvel korábbi könyvében még sokkal kedvezőbben nyilatkozott e kérdésben. Az ott kifejtett álláspont szerint „értékes genetikai felismerések" köszönhetők a marxista kritikusoknak, köztük Caudwellnek, „kinek könyvei a marxista kritika legjavához tartoznak". 19 Raymond Williams igen szigorúan ítélte meg Caudwellt mint irodalomtörténészt és kritikust. Szerinte magukról az irodalmi jelenségekről jóformán semmi érdekeset sem tud mondani, és „fejtegetéseinek nagy része még csak ahhoz sem elég pontos, hogy helytelennek bizonyuljon". 20 Williams azonban meglehetősen jól látja a Caudwell körüli marxista viták fő problémáját: egy olyan marxista kultúra-koncepció, amely az alap és a felépítmény megkülönböztetése folytán erősen determinisztikus és ökonómiai jellegű, s amely a művészettől csupán a társadalmi típusok való"RENE WELLEE: Concepts of Criticism. Yale University Press New Haven - London, 1963. 348. 14 R. M. DAVIS (szerk.): The Novel - Modern Essays in Criticism. Englewood Cliffs, N. J. Prentice-Hall, Inc. 1969. 119. 14 1, m. 124 W. K. WIMSATT, Jr., CLEANTH BROOKS: Literary Criticism - A Short History. Knopf Random House, New York, 1957. 469. 17 BORIS FORD (szerk.): Pelican Quide to English Literature. Harmondsworth Penguin Books, 1961. 1963., 1966. I —VII. köt. '•DAVID DAICHES: The Present Age. Cresset Press, London, 1958., 1962. 134. DAVID DAICHES: Critical Approaches to Literature. Longmans, Green & Co , London New York Toronto, 1956. 374. • RAYMOND WILLIAMS: Culture and Society 1780-1950. Columbia University Press New York, 1958. 277.
