Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében
ságnak megfelelő bemutatását várja el, áll szemben az egyén „belső energiáit" is figyelembe vevő koncepcióval. Gorkijra és Alick Westre hivatkozva határozza meg e felfogások tipológiai vonzatát. Ez azt jelenti, hogy a szocialista realizmusnak, a valóság hű ábrázolása követelményének egy olyan alkotó módszer felel meg a másik póluson, amely a valóság megváltoztatására alkalmas attitűdöt vált ki, s amely Williams szerint jól jellemezhető a „szocialista romantika" kifejezéssel. 21 Caudwell hírnevének apály-jelenségeihez az is hozzájárult, hogy az angol új baloldal kezdetben nem szívesen vállalta a harmincas évek hagyományait. Utóbb, amikor a baloldali — igen változatos — tendenciák megerősödtek, megszűnt ez a szégyenlősség. Alighanem ezt a változást tükrözi G. S. Fraser Caudwellről szóló lexikoncikke, amelyen érezhető az a törekvés, hogy egyensúlyt hozzon létre a negatív és a pozitív vélemények között. így jellemzi az Illúzió és valóságot, valamint a Studies in a Dying Culture című tanulmánygyűjteményt: „Két marxista kritikai műve nélkülözi a szolid történeti érzéket és az irodalmi minőség iránti kifinomult, különbségtevő fogékonyságot, viszont intuitív hevületük nagyon megkapó; a marxista elméletnek egy olyan szabad felfogású, annak idején meglehetősen szokatlan interpretációjára irányulnak, amely előlegezi a modern »új baloldali* kritikusoknak azt a törekvését, hogy a hangsúlyt a fiatal Marx »elidegenedesi« elméleteire helyezzék. Túlzottan egyszerűsít, de mégis éles szemmel fedezi fel az önellentmondásos elemeket annyira különböző írókban, mint H. G. Wells, D. H. Lawrence és T. E. Lawrence. Fölöttébb nagylelkű attitűdöt tanúsít az általa éppen vitatott írók pozitív érdemei iránt." 22 A Caudwell körüli csend megtörésének jele az is, hogy az Egyesült Államokban megjelent Caudwell esztétikájának egy pozitív marxista értékelése 23 és Caudwell posthumus, Romance and Realism című tanulmánya. 24 Az utóbbit Samuel Hynes érdekes, Caudwell fogadtatásának és értékelésének problémáira is rávilágító tanulmánya vezeti be. Hynes szerint Caudwellnek bizonytalan a státusa úgy is, mint marxistának és úgy is, mint kritikusnak. A lekicsinylő vagy igazságtalanul szigorú ítéletekkel szemben eredetiségére, szintézisalkotó tehetségére, kritikai gyakorlatának gondolatébresztő elemeire hivatkozik. Ügy látja, Caudwell kritikai teljesítménye nem csak történeti értékű. Védi Caudwellt az olyan vádak ellen, amelyek „metafizikai rendszer" és „metafizikai ellentétek" konstruálását vetik a szemére. Természetesnek tartja, hogy az elméletalkotónak a problémákat sarkítania kell, absztrahálnia kell a bonyodalmaktól. Az eredményhez képest lényegtelennek tekinti azt a kérdést, vajon fennállnak-e a Caudwellnek tulajdonított „eretnekségek". Hynes nem marxista, s ezért arra gondolhatnánk, az a törekvés vezeti, hogy Caudwellt '"int afféle eretnek marxistát sajátítsa ki, illetve rehabilitálja a polgári tudományosság nevében. írásából azonban nem ez a törekvés, hanem a Caudwell iránti őszinte szimpátia érződik. Figyelemreméltó tény, hogy mint kriti11 I. m. 278-280. • DAVID DAICHKB (szerk): The Penguin Companion to English Literature. McGraw-Hill Book Co. New York, 1971. 93. 13 DAVID N. MAROOUKI: The Function of Literature - a Study of Christopher Caudwell's Aesthetics. International Publishers New York, 1969. u L. a 6. sz. jegyzetet.
