Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében

persze az is, hogy a visszatükröző tudat megfelelő (a tudatműködés tárgyiasságán vagy külső tárgyiasságon alapuló) közvetítéssel aktív önmagát teszi meg a visszatükrözés tárgyává. Ez a látszólagos szubjektum-objektum azonosulás pszichikailag a fizikai időben nem vagy nehezen elkülöníthető módon folyik le, de magára a két összetevő megkülönböztetésére lehetőséget nyújt a pszichikai folyamatok kétarcúsága, tényleges időbelisége és virtuális időnkívülisége, inerciája, például az észlelésnek és az emlékezésnek a különböző sebességű folyamatok metszéspontjaira alapozott ellentmondásegysége. Ez az ellentmondás ismeretelméleti szempontból világosan összetevőire, a visszatükröző szubjektumra és a visszatükrözött objektumra bontható. Az objektum-szubjektum viszony az esztétikai „mozgásforma" szintjén is csak egy vonatkozásban jelentheti a visszatükrözött és visszatükröző viszonyát. Minden egyéb objektum-szubjektum reláció ebben a viszonyban inherens módon benne foglaltatik, de nem azonos vele. Az az eredeti és alapvető ismeretelméleti szituáció, amelyben a tudatot mint a tudattól függetlenül létező valóság visszatükrözőjét tételezzük, s amelyben a tudat nem visszatükröző önmagára korlátozza a valóság létezését, ebben a viszonyban is megőrződik. Ugyanakkor nem ez a bonyolultan összetett forma az alapvető ismeretelméleti viszony egyszerű, elsődleges példája, noha analitikusan visszavezethető rá. Az ontológiai azonosság, a világ anyagi egysége, a visszatükröző és a visszatükrözött tudat anyagi megalapozottságú tárgyiassága a konkrét mozgásformák és funkciók szintjén fennálló különbségeket is tartalmazza. Az ismeretelméleti viszonyban a visszatükröződés és a visszatükrözés tárgya közötti különbséget ilyen funkcionális különbség alapozza meg. Ebben a vonatkozásban nincs azonosság visszatükröződés és visszatükrözött között, s a megfelelésnek, a visszatükrözés helyességének, újabb vonatkozásban kell megmutatkoznia, nem egyszerűen az anyagi megalapozottság azonossága alapján. Ha e megfeleléseket csak a tudat és tudat közötti szubjektum-objektum viszonyban vizsgálnánk, figyelmünket olyasmire korlátoznánk, ami csak része egy nagyobb egésznek. Az alapvető ismeretelméleti kérdésfeltevés a teljes valóságra vonatkozik, s ezen belül az anyag és a tudat ellentétére, a tudat nélkül és a tudattól függetlenül létező anyag elismerésére, a tudati mozgásformával kapcsolatban pedig az anyagi mozgásforma elsődlegességének elismerésére. Lenin így utalt ennek az ellentétnek a viszonylagosságára: „Természetesen az anyag és a tudat ellentétének is csak igen szűk határok közt van abszolút jelentősége: jelen esetben kizárólag annak a sarkalatos ismeretelméleti kérdésnek a határai közt, hogy mit kell elsődlegesnek és mit másodlagosnak tekintenünk. E határokon túl a szóban forgó ellentét kétségtelenül viszonylagos."

1 Mindenesetre számolnunk kell azzal, hogy amikor a tudat a maga tárgyiasságában és a közvetlenül materiális tárgyak segítségével valami tudatit tükröz vissza, a képzelgésnek, a fantazmagóriáknak, a tudat téveszméinek és tévképzeteinek éppúgy visszatükrözője lehet, mint e visszatükröződések reális vonatkozásainak. Ugyanígy fennáll persze a tévedés veszélye a nem tudati jelenségek visszatükrözésében is. A visszatükrözés helyességének kritériuma 1 LENIN: Materializmus és empiriokriticizmus. Bp. 1961. 173.