Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Eberhard Brüning: Az amerikai szocialista irodalom történetéhez
Igaz, Gold joggal hivatkozhatott éppen ez idő tájt azokra az eredményekre, amelyeket a proletárirodalom minden műfaja és főleg a munkásszínjátszómozgalom elértek a New York-i John Reed Club és a League of Workers Theatres megalapítása óta. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy kifejlődött egy életerős irodalom, amely elkötelezte magát a proletariátusnak és történelmi perspektívájának, s amely közvetlenül kapcsolódott a világgazdasági válság óta rohamos tempóban megerősödő munkásmozgalomhoz és a növekvő befolyással rendelkező kommunista párthoz. Gold maga is részese volt e folyamatnak, különösen fő művével, a Jews Without Moneyval (1930) segített szélesre tárni a mezőnyt, s számos írást szentelt a proletárforradalmi irodalom érzelmi-propagandisztikus támogatásának és elméleti megerősítésének. Az előbbiek közül is kiemelkedik a whitmani hangvételű ditirambikus proletkult-manifesztum, a Towards Proletarian Art, a The Liberator 1921 februári számában. Fáradhatatlanul buzdította az ifjabb írógenerációt: ,,Go Left, Young Writers!" (New Masses, January 1929.) S hogy nem maradt szava pusztába kiáltott szó, nem utolsósorban az az antológia tanúsítja, amelyet Proletarian Literature in the United States címmel 1935-ben Granville Hicksszel, Isidor Schneiderrel, Joseph Northszal, Paul Petersszel és Alan Calrnerrel együtt adott ki, s amely hitelesen reprezentálja a John Reed Club s az egész, új proletár írógeneráció irodalmi teljesítménye széles skáláját, alkotói képességeit. A kötetben irodalomkritikai írások, realista líra, riportázs, elbeszélések, regény- és drámarészletek foglalnak helyet, s a válogatás gerincét tematikailag a munkásélet ábrázolása adja, az osztály léte és harca annak legátfogóbb értelmében s azon új feltételek között, amelyeket a tőkés gazdasági krízis és a nemzetközi munkásmozgalom előretörése jellemeztek. Minden mesterségbeli fogyatékosság, balos-radikális téveszme s az össztársadalmi szemhatár időnkénti beszűkülése ellenére mégis kimagasló és maradandó teljesítményt nyújtott a proletár forradalmi irodalmi mozgalom a 30-as évek első felében, mivel egyrészt közvetlenül aktivizálta a munkásosztály művészi-alkotói képességeit, másrészt pedig viszonylag széles rétegeket képes volt bevonni a művelődésbe, s elszakítani őket a polgári kulturális fertőtől. Ha nem születtek is új Whitmanok és Jack Londonok, mégis sokan akadtak, akik készek és képesek voltak arra, hogy a nyomdokaikba lépjenek, s folytassák az úttörők kezdeményezéseit. 1941-ben, a 2. Amerikai írókongresszuson tartott beszédében Michael Gold így tekintett vissza a harmincas évekre, e „vörös évtizedre", mint a „communist and leftwing pioneering" 28 éveire, amikor lerakták a következő, széles demokratikus kibontakozás alapjait. Ez megmutatkozott már 1935 áprilisában, az 1. Amerikai írókongresszus idején, majd a széles népfrontpolitika alapján létrejött nemzeti írószövetség (a League of American Writers) tevékenységében és kezdeményezéseiben. Bámulattal állapította meg 1936-ban a konzervatív Times Literary Supplement egy vezércikkében: „Ügy tetszik, a mozgalom tele van vitalitással, széles körökre kiterjesztette befolyását, s a szünetnélküli növekedés állapoU MICHAEL QOLD: The Second American Renaissance. MIEE GOLD: A Literary Anthology. Ed. by Michael Folsom. New York, 1972. 251.
