Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

József Farkas: Proletárforradalom, avantgarde és tömegkultúra

központi vitakérdésekként merültek fel. A Kun Béla és Kassák Lajos között indult vita közvetlen előzménye Kunfi Zsigmond és Kun Béla 1919 júniusában az Országos Pártkongresszuson lefolytatott párbeszéde volt, amelyen Kunfi a proletárdiktatúra következetes alkalmazása ellen szólalt fel. ,,A proletariátus diktatúrájának ebben a tíz hetében minden szellemi és tudományos élet abszolút pangása észlelhető — állította Kunfi —, rémület ül azokon az embereken, akiknek produkálni kellene és tudnának is.. ."

50 Kunfi Zsigmond felszólalásával vitatkozva fejtette ki Kun Béla azt az álláspontját, hogy ,,az a szellemi élet hanyatlott le ... amely a burzsoázia szolgálatában állott... Üj szellemi életnek, új kultúrának kell támadnia magából a proletariátusból és én bízom a proletariátus termelő erejében, abban a termelő erőben, amely intézményeket lerombolt és intézményeket alkotott, hogy megfogja találni a szellemi élet terén is a maga kivirágzását. Kétségtelen, hogy ez nem a Ma irodalma, amely a burzsoá dekadencia terméke. Üj szellem fog megnyilatkozni a proletár szellemi élet terén, amelyből a proletariátus szelleme fog kivirágozni."

51 Kun Béla tehát határozottan elutasította a Ma íróinak azon igényét, hogy az általuk képviselt irányzat lenne a „kommunista irodalom". Ugyanakkor nyilvánvalóan elutasította Göndör Ferenc és a Mát támadó más szociáldemokraták azon igyekezetét is, amellyel az általuk képviselt irodalmi irányzatot — korábbi munkásmozgalmi érdemeire való hivatkozással — kívánták volna a proletárforradalom kialakítandó új irodalmának „példaképévé" tenni, amikor a proletariátus új kultúrájának megszületését a tömegkultúra jövőbeni kialakulásától várta-remélte, noha Göndör lapja igyekezett Kassákék „elmarasztalását" a maga igazolására fordítani.

52 Kun Béla nem fogadta el a haladó polgári irodalomból érkező tehetségeknek a proletárforradalom talaján született, mellette megnyilatkozó realista, vagy éppen impreszszionista, vagy szimbolista művészetét sem a létrehozandó új szocialista irodalom irányzatának, noha — mint a korábbiakban említettük — tevékenységüket a Tanácsköztársaság egész fennállása alatt támogatta. A tömegkultúra felvirágzásától várta az új irodalom megszületését, a korszerű szocialista irodalom kimunkálását, mégpedig a tömegkultúra kibontakozásának nemcsak passzív — befogadó — értelmében, hanem aktív értelmezésében, a tömegek kultúrateremtő energiájának felszabadulása, új művészi értékek létrehozására való képessége értelmében. Kun Béla egyoldalú és indulatos bírálata joggal állítható szembe a Tanácsköztársaság „hivatalos" kultúrpolitikájának és kivált Lukács Györgynek körültekintő és mértéktartó elvi állásfoglalásaival.

53 Ismeretes Lenin példásan tárgyilagos magatartása is, aki Majakovszkij Agyonülésezők című verséről szólva kijelentette: „Nem tartozom Majakovszkij^költői tehetségének hódolói közé, bár elismerem, hogy ezen a téren nem vagyok illetékes... Nem tudom, költői szempontból milyen a vers, de arról kezeskedem, hogy politi50 Népszava, 1919. jún. 13. "Vörös Újság, 1919. jún. 14. 52 Alaposan elbántak ... Az Ember, 1919. jún. 19. 53 Vö. SVÉD LÁSZLÓ: Kassák Lajos és a Tanácsköztársaság ifjúsági mozgalma. Párttörténeti Közlemények, 1974. 1. sz. 173.