Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
József Farkas: Proletárforradalom, avantgarde és tömegkultúra
kai szempontból tökéletes." 54 Amikor Kassák Lajos, a Ma írócsoportjának nevében visszautasította Kun Béla rájuk vonatkozó állítását, a burzsoá dekadencia vádját, teljes joggal hivatkozhatott az aktivista írók és művészek olyan politikai érdemeire, mint az antimilitarista mozgalom támogatása a világháború idején, s különösen mint a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalommá való fejlesztésében vállalt tevékenysége. Vitairatában ugyanakkor — a maga és fegyvertársai nevében — határozottan elválasztja az öncélú formakultúrától a forradalmat morálisan vállaló és kifejezni szándékozó költészetüket, amely az emberért szól, és dinamikájával a forradalom tisztaságát és továbbhaladását akarja szolgálni. Világirodalmi példákat felsorakoztatva elutasítja a tömegízléshez való alkalmazkodást tagadó álláspontjuk egybemosását a dekadencia fogalmával: vajon, ha a Ma „minden kiegyezést félredobva életigazságából, világszemléletéből és megnyilatkozási formájából nem ad le 50%-nyit a proletárság fejletlen kultúrigényéhez, vajon valóban a burzsoá dekadencia kinövésének a jele-e? Mi nem hisszük." 55 Kassák a továbbiakban Lunacsarszkij példájára is hivatkozik vitairatában, aki az „új művészeteket" — úgymond — „nemcsak Oroszországnak" propagálja. Valóban, éppen 1918 végén, Egy kanál ellenméreg című cikkében védte meg a szovjet kultúrpolitika irányítója Majakovszkijt és társait az őket ért támadásoktól, ugyanakkor azonban magatartásuk és művészetfelfogásuk két vonását maga is megbírálta, nevezetesen a múlt, a hagyományok iránti teljesen tagadó álláspontjukat, valamint azt a törekvésüket, hogy saját művészi iskolájukat „noha forradalmi, de mégis felülről diktált hivatalos művészetté" akarták emelni. 5 * Másrészről pedig Kun Bélának előbb idézett felfogását a proletariátusból kinövő új kultúráról találhatjuk politikai szempontból is hibásan egyoldalúnak, ha Lunacsarszkij e kérdésben vallott nézetével mérjük össze, aki ugyan maga is hangoztatta e tétel alapvető fontosságát, de a haladó polgárság és kispolgárság oldaláról érkező és a proletariátus küzdelmével azonosuló írók és művészek tevékenységét is jelentős erőnek tartotta az új kultúra felépítésében. 57 Lunacsarszkij, nem tagadva a politikai tartalom közvetlen hasznosságát a művészetben, maradandónak, s így az új kultúra összetevő részének az esztétikai értéket teremtő művészetet tartotta. Mint ahogy az összemberiség számára esztétikai értéket létrehozó művészt, ha az a proletariátus küzdelmeihez csatlakozott és elfogadta világnézetét, a szocialista kultúra alkotó egyéniségének minősítette. 58 Fontos mozzanata végül a Kassák és Kun Béla közötti vitának, hogy Kassák megismétli „levelében" azt a korábbi elméletét is, amely szerint „minden pártpolitikán, nemzeti és faji ideológián túl a soha be nem érhető végcél felé indítottuk el harcunkat", vagyis 1919 júniusában is fenntartotta a párt és a 54 Lenin beszéde a Szovjet Köztársaság belső helyzetéről 1922. március 6-án. LENIN: Művészetről - irodalomról. Bp. 1966. 495 -496. 55 KASSÁK LAJOS: Levél Kun Bélához a művészet nevében. Ma, 1919. jún. 15. 56 Iszkussztvo Kommuni, 1918. dec. 29. Közli: ANATOLIJ LUNATSCHARSKI: Die Revolution und die Kunst. Dresden, 1962. 243. 57 A. LUNATSCHARSKI: Proletkult. Die Aktion, 15. März 1919. 153. 58 A. LUNATSCHARSKI: Die Kulturaufgaben der Arbeiterklasse. Vorwort von Ludwig Rubiner. Berlin, 1919.
