Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Krystyna Sierocka: A lengyel emigráció irodalmi tevékenysége a Szovjetunióban 1918-1939 között
tikummal, a szenzációs, kalandos motívumokkal oldja meg, nem váltott ki nagyobb társadalmi elismerést. A lengyel baloldali körök szívesebben vették azt a prózatípust, amelyet Leriski: Z pola xvalki (A harc mezejéről) című kötetének agitációs elbeszélései képviseltek. 22 A későbbi években az írók egy része folytatta ezt az irányzatot, mások viszont kifejezetten a tendenciózus, s minden művészeti értéket nélkülöző „agitációs írásokat" produkáltak. A színjátszó mozgalom A Szovjetunióban élő lengyelek körében 1927 után megélénkülő aktivitás kiterjedt az élet minden területére. Ez összefüggött azzal, hogy kibontakozott az államnak a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos politikája. A kulturális és irodalmi életben bekövetkező események alakulására nagy hatással volt, hogy Witold Wandurski, 23 Bruno Jasienski, 24 majd Stanislaw Ryszard Stande 25 és Henryk Drzewiecki 26 a Szovjetunióba emigráltak. Tekintélyük jelentősen befolyásolta az itt élő fiatal lengyel alkotók és kritikusok eszmei fejlődését. Az államhatalmi szervek támogatására megnőttek az anyagi lehetőségek és megteremtődtek a feltételek a szabadabb, önálló kezdeményezés számára. A tapasztalt írók jelenléte elősegítette egy központi kulturális-ismeretterjesztő folyóirat szervezését, s lehetővé tette a lengyel forradalmi színház megalakulását is, aktivizálta az eddig szakmai irányítás nélkül álló alkotó köröket. 1929 körül jött létre az első irodalmi folyóirat, a Kultúra Mas (A tömegek kultúrája). Újjászervezték a korábban ugyan már meglevő, de csak vegetáló kievi lengyel színpadot, irányítását Witold Wandurski 27 vette át, s ez 1930ban Állami Lengyel Színházzá alakult. Eredményes tárgyalások kezdődtek a moszkvai lengyel színház megalakításáról, a színház megnyitására 1930-ban került sor. S egy évvel a moszkvai színpad megalakítása után létrejött a Minszki Lengyel Vándorszínház. "JULIAN LENHKI: Z Pola Walki. Opowiadania zolnierskie, Kiev, 1920. Bibliotéka Zolnierza Rewolucji, 3. köt. • Witold Wandurski, (1891 - 1933), költő, drámairó, műfordító. Az LKP tagja. 1928-tól «ït a Szovjetunióban, először a kievi, majd a moszkvai lengyel színpadok vezetője és rendezője volt. "Bruno Jasienski, valódi nevén Zyskind. (1901-1939.) Költő, regényíró, műfordító. A lengyel futurizmus egyik kiemelkedő képviselője. 1929-től élt a Szovjetunióban, és a lengyel és orosz proletárirodalmi körökben tevékenykedett. • Stanislaw Ryszard Stande. (1897 - 1938.) Költő, műfordító. 1923-tól tagja az LKP-nek. 1931-ben költözött a Szovjetunióba, ahol aktívan dolgozott a lengyel és orosz proletár irodalmi körökben. " Henryk Drzewiecki, igazi nevén Rozenbaum. (1902 1937.) Kritikus, regényíró. 1934től élt a Szovjetunióban. A kievi színpadról, és a többi, a Szovjetunió területén tevékenykedő lengyel színházról a már említett munkákon kívül, a következőkből nyerhetünk még több érdekes információt: W. FILLER: Na lewym torzé. Warszawa, 1967. és 1968. - O dzialalnosci teatralnej Witolda Wandurskiego. Prace Polonistyczne, 1966. Séria XXII. -Uő.: Witold Wandurski. (Monográfia). Lódz, 1968. - M. STÇPIEN: Kijowska scena Wandurskiego. Dialog, 1966. 8. sz. 99-103
