Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Krystyna Sierocka: A lengyel emigráció irodalmi tevékenysége a Szovjetunióban 1918-1939 között
1929-ben, amikor Wandurski átvette a kijevi színpad irányítását, Moszkvában a német munkásszínjátszók kezdeményezésére megalakult a Munkásszínpadok Nemzetközi Egyesülése, amely a világban szétszórtan működő munkásszínpadok százait egyesítette. 1929-ben megtartották az első nemzetközi plénumot, amelyen részt vett Németországból a Munkásszínpadok Országos Kongresszusának vezetője, Artúr Pieck. Az ülésen ideológiai deklarációt fogadtak el, kidolgozták az Egyesülés alapszabályait, valamint a forradalmi repertoárra vonatkozó téziseket. A plénum megválasztotta az Egyesülés elnökségét, amelybe képviselőket választottak a Kominternből, a Nemzetközi Vörössegélyből, a Forradalmi Irodalom Nemzetközi Irodájából stb. A szervező munkát a plénum által megválasztott titkárságra bízták, amelyben H. Diamand és A. Glebov mellett B. Jasienski is részt vett. 0 lett az újonnan létrehozott repertoár bizottság vezetője. A Nemzetközi Munkásszínpadok Egyesülése a németországi, franciaországi, csehszlovákiai, belgiumi, svájci, és a szovjetunióbeli színházi szervezeteket fogta össze. Lengyelország csupán 1930 márciusától volt képviselve, ekkor alakult meg ugyanis a Moszkvai Stúdió-Színház, többek között a Kultúra Mas szerkesztőségének, valamint a Központi Lengyel Klubnak a kezdeményezésére. A Stúdió eredete 1923-ra nyúlik vissza, ekkor alakult a Lengyel Klub keretein belül egy színjátszó kör. A Moszkvai Stúdió-Színház a Munkásszínpadok Nemzetközi Egyesülésének egyik szekciója lett, s magára vállalta a világ minden táján szétszórt lengyel munkásszínpadok patronálását. Az új lengyel színház ünnepélyes megnyitó közgyűlésére 1930. március 10-én került sor, a Kultúra Mas folyóirat szerkesztőségében, a Meyerhold és Sztaniszlavszkij színházak képviselőinek a jelenlétében. A színház ideiglenes intéző bizottságának elnökévé Tornász Dubait 2 * választották, a repertoár bizottság élére pedig Bruno Jasienskit. A politikai repertoár bizottság a következőkből állt: S. Krajewski, J. Krasny, 2 * Dutowski, Krasinski, Redlinski. Az újonnan megalakult intézmény számára az akkor vitathatatlanul igen népszerű TRAMY az önművelődés céljait szolgáló amatőr munkásifjúsági színpadhálózat - szolgált mintául. A színház problémája élénk vitát váltott ki a húszas években a lengyel emigrációban. Ebben az időszakban Európa egész kulturális életében igen nagy szerepet kapott a színház, kitűnő művészek keresték az inszcenálás "Tornász D^bal, (1890 -1937). A Lengyel Néppárt egyik kiemelkedő alakja, 1920-tól Lengyelország Kommunista Pártjának tagja. 1919 - 1922-ig szejm képviselő, a kommunista szejm frakció egyik alapitója. 1923-tól élt a Szovjetunióban, ahol többek között a Komintern Végrehajtó Bizottságában dolgozott, tagja volt a MOPR Végrehajtó Bizottságának és a Paraszt Internacionálénak. A Szovjetunióban élő lengyelek egyik legkiemelkedőbb alakja, a RAPP Lengyel Szekciójának titkára volt, a Trybuna Radziecka egyik szerkesztője, több cikket, recenziót és brosúrát írt. n Józef Rotstad, használta még a Krasny fedőnevet is, (1877 -1932). A Szociáldemokrata Párt tagja, 1915-ben a párt lengyel Hazai Vezetőségében vesz részt. A Násza Trybuna (A Mi Szószékünk) szerkesztője. 1922-től élt a Szovjetunióban. A lengyel emigráció egyik kimagasló vezetője. Az SZK(b)P Központi Bizottsága Lengyel Irodájában dolgozott. 1923-ban az ó javaslatára hozták létre a Szovjetunió Népei Központi Kiadóját Moszkvában, amelynek 1924-ben ő lett az igazgatója. Egyik szervezője volt a Lengyel Kommunista Archívumnak Kezdeményezésére indult meg a munkásmozgalom törtenetével foglalkozó Z pola walki című folyóirat.
