Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Krystyna Sierocka: A lengyel emigráció irodalmi tevékenysége a Szovjetunióban 1918-1939 között

Ez persze nem jelenti azt, hogy a későbbi időszakban tilalmak és szigor ellenére nem akadtak olyan fiatal írók, (mint például Stanislaw Grabowski), akik a népi hagyományokból merítettek. Ezek az indítások azonban nem válhattak alkotásaik lényegévé, és még így is éles bírálatnak voltak kitéve. Némely prózai munkában is megtalálható a korabeli politikai problematika hagyományos ábrázolása, így például Henryk Paiíski Powieéci o ostatniej walce (Regény az utolsó harcról) című, Kijevben, 1926-ban megjelent munkája, amely olyan, mint egy fantasztikus ,,riport" a világforradalomról. A mű cselekménye többek között Amerikában, Németországban és Lengyelországban játszódik, metszeteket mutat be a barikád mindkét oldalán harcoló emberekről, az eseményekkel kapcsolatos különböző reagálásukról és eltérő politikai eszményeikről. Az elbeszélés fonalát oly módon gombolyítja, hogy világossá tegye: a forradalomról szóló történetnek nem lehet sem eleje, m vége, mivel forradalom zajlik állandóan valamelyik pontján a földnek, s e forradalom hőse az egész proletariátus. A művön erősen érződik Andrzej Strugnak a hatása, aki szoros kapcsolatot tartott a Lengyel Szocialista Párttal, s a hazai baloldali irodalom nesztorának számított. Müveiben előszeretettel vizsgálta az emberi sorsok alakulásában a személyes szálak bonyolódását, a hősök tevékenysége lelki motivációit, a belső átélések természetét. Az a tény, hogy Strug, vagy Waclaw Sieroszewski korai alkotói időszakára jellemző, forradalmi prózájának meseszövése ilyen nagy hatással volt, azt bizonyítja, hogy a Szovjetunióban élő lengyelek még nem tudták irodalmilag önállóan feldolgozni saját történelmi tapasztalataikat. Panski regénye az itt élő lengyel irodalmi körök legkiemelkedőbb prózai művei közé tartozik. A későbbi években sem született ehhez hasonló, gazdag művészi és ideológiai érvelésű szépirodalmi mű. Nem csoda, hogy ez a könyv élénk vitát és támadásokat váltott ki, legfőképpen a Swit hasábjain. Évek múltán Zenaida Kondraszewa-Zdziarska Rozwiane ziarna (Szunnyadó magok, Moszkva, 1930)

20 című regénye, amelyben a szerző ugyancsak forradalmár hőse belső meghasonlottságát ábrázolja, váltott ki ilyen szenvedélyes és komoly vitát. Holott Panskinak sem teljesen sikerült az a kísérlete, hogy a „pozitív hős" sematizmusán túllépjen, a különböző politikai körök ábrázolásánál továbbra is a „fekete-fehér" sémában mozgott, ami többek között a már aktualitását vesztett forradalmi regény mintául vételéből is fakadt. A regény ebből a szempontból emlékeztet Tadeusz Radwanski Pierwszy dzien szczeécia (A boldogság első napja) című novellájára, amely már 1922-ben a világforradalom és az emberiség megvalósuló boldogságának fantasztikus vízióját rajzolta meg, s ennek végső győzelmét 1967-re tette.

21 Az 1922-es év a Szovjetunióban különösen nehéz volt gazdaságilag. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy a szerző az általános jóllakottság bűvöletét ábrázolja, amelyet a megálmodott „bőség évei" hoznak majd magukkal. Ennek a sajátos science fiction-nek a politikai ábrázolásban jelentkező sematizmusa, amely hajlott arra, hogy az ideológiai problémákat a fantaszJozefa Zdziarska (1901 1956), írónő. Müveit Zenaida Kondraszewa-Zdziarska néven irta. A Lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja volt. 1926-tól élt a Szovjetunióban, s Kievben a Lengyel Drámai Stúdió színésze és rendezője volt. Cikkeket jelentetett meg a Szovjetunióban kiadott lengyel lapokban. • A. STTBIEDA: Pierwszy dzieii szczçscia Kalendarz Komunistyczny za rok 1922.