Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
József Farkas: Proletárforradalom, avantgarde és tömegkultúra
vára, bármily ősi is legyen ezeknek kommunisztikus politikai meggyőződésük". 46 A Tanácsköztársaság politikai vezetése természetesen a szocialista irodalom terén sem élt valamelyik magát szocialistának valló irodalmi irányzat — például a szociáldemokrata írók, a Vörös Lobogó köré csoportosulok, a Ma aktivista írógárdája vagy éppen a Mából kivált írócsoport, utóbb pedig a Szocialista Irodalmi és Művészeti Társaság és Üj Idők címmel indított folyóirata körül tömörülők valamelyikének — „hivatalos" elismertetése módszerével, ellenkezőleg, minden esetben vitába szállt az egyeduralmat követelő nézetek képviselőivel, akár Göndör Ferenc és a szociáldemokrata írók, akár Kassák Lajos és az aktivisták oldaláról érkeztek ilyen törekvések. Amikor Kéri Pál és Göndör Ferenc, a Tanácsköztársaság ellen indított román támadással egyidőben, a „közérthetőség" lobogója alatt, lényegében azonban a kispolgári ízlés védelmében, éles hangú támadást indított Kassák Lajos és a Ma költői, valamint a művelődéspolitika irányítói — Lukács György és Balázs Béla — ellen, 47 az ennek során kibontakozó sajtóvitában megtörtént a szocializmus építését vállaló aktivista-avantgárdé irodalom és a korai szocialista (szociáldemokrata) irodalom művészetszemléletének konfrontálása. Emellett a szocialista írói magatartás problémája is felvetődött, megintcsak szembeállítva a kétféle magatartás-formát. Ebben a vonatkozásban Révai József a kommunista álláspontot fogalmazta meg: „Kettéválaszthatatlanul egynek tartjuk az írót és az embert. A tehetséget és az erkölcsösséget. Nem lehet tehetség abban, aki a meggyőződése ellen ír, aki eladja magát. Minden irodalmi kritika itt kezdődik. Jószándékú, meggyőződését követő, meg nem alkuvó-e az író, vagy nem az. És ha nem az, ha eladta magát, ha becstelen volt, mint író, mint ember, akkor mint tehetség is becstelen és soha komolyan nem vehető." 48 E vita azonban — a Lukács György személye elleni támadás következtében — hamarosan politikai síkra terelődött; az egyesült párt vezetősége Lukács György mellett foglalt állást, és néhány hétre betiltották a támadást megindító folyóiratot, Göndör Ferenc hetilapját, Az Embert. 49 A belső erőviszonyok időközbeni megváltozása következtében azonban a Göndör Ferenc lapja mellett kiálló szociáldemokraták május végén kierőszakolták Az Ember újbóli megjelentetését, és ennek következtében az avantgarde irodalmi törekvések jóformán a Tanácsköztársaság egész fennállása alatt további támadások és viták pergőtüzébe kerültek. Közülük a legjelentősebb — és következményeiben mindmáig érzékelhető — vita Kun Béla és Kassák Lajos között folyt, Kun ismeretes pártkongresszusi felszólalása nyomán, amelyen — igaztalanul — a „burzsoá dekadencia termékének" nevezte a Ma egész irodalmát. Noha e vita elsősorban politikai jellegű volt, a benne felvetődött elvi-irodalomelméleti kérdések a munkásmozgalom eszmekörében fogant korai szocialista irodalomban csakúgy mint a húszas-harmincas évek proletárirodalmában — és a forradalmi szocialista irodalomban mindmáig — *• FENYŐ MIKSA: Dosztojevszkij. Nyugat, 1919. ápr. 16. 47 KÉRI PAL: Máca! Az Ember, 1919. ápr. 15. — GÖNDÖR FERENC: Kik akarják diktálni a proletárirodalmat? Népszava, 1919. ápr. 16. 48 [RÉVAI JÓZSEF] Letörni a kultúrellenforradalmat. Vörös Újság, 1919. ápr. 17. 49 Nyilatkozat. Vörös Újság, 1919. ápr. 18.
