Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

József Farkas: Proletárforradalom, avantgarde és tömegkultúra

alatt, még ha jóhiszeműleg is akarnak segíteni, csak ronthatnak a proletárdiktatúrán."

40 Hasonló szellemben írt Nagy Lajos is, követelve a polgári irodalom elhallgattatását.

41 E szemlélet nyilvánul meg a Vörös Újság névtelen cikkírójának Tóth Árpád elleni támadásában is, paradox módon azt a haladó polgári oldalról érkező költőt akarva elhallgattatni, aki a Tanácsköztársaságról művészileg és eszmeileg egyaránt a legmagasabb szintű költeményt írta.

42 Lukács György közoktatásügyi népbiztos felvilágosító nyilatkozata, amelyben kifejti a hivatalos kommunista irodalompolitika alapelveit, e felfogással szembeszállva leszögezi: ,,A Közoktatásügyi Népbiztos semmiféle iránynak vagy pártnak irodalmát hivatalosan támogatni nem fogja. A kommunista kultúrprogram csak jó és rossz irodalmat különböztet meg és nem hajlandó sem Shakespeare-t, sem Goethét félredobni azon a címen, hogy nem voltak szocialista írók. De nem hajlandó arra sem, hogy szocializmus címén ráeressze a dilettantizmust a művészetre. A kommunista kultúrprogram az, hogy a legmagasabb és legtisztább művészetet juttassa a proletariátusnak és nem fogja engedni, hogy politikai eszközzé rontott vezércikk-poézissel pusztítsák az ízlését. A politika csak eszköz, a kultúra a cél."

43 E kérdésnél nem árt felidéznünk Kun Béla egy politikai nyilatkozatát, ami e vitatott irodalmi problémára is válaszul szolgálhatott, s amely a proletárdiktatúra tömegbázisának kiszélesítése irányába munkált: „Gondolják meg azok — írta Kun Béla —, akik nagyhangú kijelentéseket tesznek arról, hogy csak azok vehetnek részt a szocializmus teremtő munkájának vezetésében, akik a proletariátus diktatúrájáért régen küzdenek, hogy ők sem az anyatejjel szívták magukba a proletárdiktatúráról szóló tanításokat, és hogy az utca porában nem szovjetköztársaságosdit játszottak."

44 Ismeretes, hogy Kun Béla több ízben személyesen is tárgyalt írókkal, s ennek során az itt kifejtett szemléletét igyekezett érvényesíteni. Krúdy Gyula 1925-ben megjelent visszaemlékezésében beszámol például néhány haladó polgári író és Kun Béla megbeszéléséről, amelyet Heltai Jenő lakásán tartottak a Tanácsköztársaság napjaiban. E megbeszélésen Heltai és Krúdy mellett Osvát Ernő, Kóbor Tamás, Ambrus Zoltán és még néhány író vett részt. Kun Béla itt tisztességes munkát ajánlott fel a polgári íróknak, egyetlen politikai megkötése volt csupán, hogy nem írhatnak a Tanácsköztársaság eszméi és érdekei ellen.

45 Kun Béla és Lukács György e megnyilatkozásai az írói-művészi alkotómunka szabadságának védelmében a Tanácsköztársaság egyik legfontosabb kultúrpolitikai alapelvét fogalmazták meg, és szükség is volt megszólalásukra, hogy eloszlassák a haladó polgári irodalmat ért támadások nyomán keletkezett viharfelhőket. A Nyugat például, e támadásokra reagálva, méltatlankodva állapította meg április közepén írt egyik cikkében, hogy a proletárdiktatúra „nem jelentheti a tehetségek letörését a féltehetségek és tehetségtelenek ja*o UITZ BÉLA: Diktatúra keli! Vörös Újság, 1919. ápr. 10. 41 NAGY LAJOS: A kommunista irodalom. Színházi Elet, 1919. márc. 30.—ápr. 5. « Vigyázat 1 Vörös Újság, 1919. ápr. 11. 43 LUKÁCS QYÖRGY: Felvilágosításul. Vörös Újság, 1919. ápr. 18. 44 KUN BÉLA: A pártegység. Népszava, 1919. marc. 27. 45 KRÚDY OYULA: A tegnapok ködlovagjai. Békéscsaba, 1925. 53—65.