Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
Forradalom se nem folytatása, se nem betetőzése a nagy francia forradalomnak", az utóbbi kapitalista, az előbbi szocialista forradalom volt 177 — már nem neki, hanem inkább Dimitrovnak kell igazat adnunk, s ha nem is élesen szembeállítva, s talán nem is egészen tudatosan, de ezt teszi Matheika is, amikor az ő szavaival fejezi be a könyv kritikáját: ,,Azok a kommunisták, akik azt hiszik, hogy mindennek semmi köze a munkásosztály ügyéhez, akik semmit sem csinálnak, hogy történelmileg helyes igazi marxista, lenini— marxi, lenini—sztálini szellemben világítsák meg a dolgozó tömegek előtt népük múltját, hogy összekapcsolják jelenlegi harcukat múltjuk forradalmi hagyományaival — ezek a kommunisták önként kiszolgáltatják a fasiszta hamisítóknak a néptömegek butatítása céljaira mindazt, ami a nemzet múltjában értékes." 178 A hagyományok folytonosságának, az értékek továbbvitelének gondolata Matheika más írásaiban is előkerül. Ugyancsak továbbviszi az előbbi regény bírálatának a tömegek jelentőségét kiemelő és a vezérek mindenható szerepét tagadó alapgondolatát, például a Zalka Máté halálára írott megemlékezésében, egyik legátérzettebb, legszebb írásában: „íróasztalok mellett, Spanyolország harcterein, börtöncellákban és az Északi sark tágas jégmezőin egy akarat, egy cél, egy szeretet vezeti, acélozza a mai kor legjobb, legtudatosabb embereit, a Dimitrovok, Cskálovok, Rákosi Mátyások, Passionáriák legendás csapatát, a névtelen, ismeretlen hősök millióit. Ők a béke, a kultúra, az emberiség boldogságának igazi harcosai, a fasizmus, a kapitalizmus legfélelmetesebb ellenfelei" ... Zalka Mátét is közéjük sorolja és megállapítja: „Legállandóbb, sok-sok elbeszélésében és regényében megújra visszatérő problémája: hogyan lesz a tömeg a harcok, a szenvedések, az állandó munka tüzében tudatosan forradalmivá, aktívvá és ideológiailag tisztánlátóvá, és hogyan alakítja, formálja át ez a tömeg a benne feloldódó egyedeket aktívakká, forradalmiakká, ideológiailag tisztánlátókká. Azok a legjobb művei, ahol a »kis emberekrol«, a forradalom névtelen közkatonáiról ír. .. arról a hős szabócskáról, aki... egy csapással tényleg hetet ölt meg: »megölte az önkényuralmat, elsöpörte a burzsoáziát, megsemmisítette a háborút, megszüntette az embernek ember által való kizsákmányolását, halálra sebesítette a mindenható istent, legyőzte az éhséget és megfutamította a butasagot.«" 179 Matheika felfogása a néptömegek, a névtelen, ismeretlen hősök millióinak történelemformáló szerepéről egyszerre tartalmazza a korabeli népiségszemlélet elemeit 180 és a korábbi „osztályba zárkózó" az egyént a tömegben „feloldó" rappista nézetek maradványait, úgy, hogy ez utóbbiaknak is van'"Vö. SZTÁLIN: Művei. Bp. 1951. 13. köt. 129-130. I7 » L. a 175. sz. jegyzetet, továbbá: DIMITROV: A munkásosztály a fasizmus ellen. Beszámoló a Komintern VII. kongresszusán. Moszkva - Leningrád, 1935. 127- 128. "•SK. 1937. 14-16. sz. 251. iao Ha az egész gondolatmenetet illetően persze nem is, a végeredményeket tekintve kétségtelenül vonható bizonyos párhuzamosság Matheikának a Dimitrov, Cskálov, Zalka stb. tipusú „középponti" hősökről és a néptömegek történelemformáló szerepéről hangoztatott nézetei, valamint a Lityeraturnij krityik köréből is eredő, akkoriban közkeletű népiség-felfogás között. Ennek illusztrálásaként nemcsak Lifsic és Lukács munkáira, hanem pl. A. Platonov korabeli tanulmányaira is utalhatunk. (Vö. A. n^aTOHOB: PaaMbiuiJieHHH MirraTeJi«. MocKBa, 1970.)
