Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
nak pozitív vonatkozásai, amennyiben a személyiség történelmi szerepét túlértékelő hétköznapi nézetek környezetében a néptömegek alapvető szerepét hangsúlyozzák. Mindezzel persze nem állítjuk, hogy Matheika itt a személyi kultusz vagy éppen valamiféle Sztálin elleni harc öntudatos bajnokaként lép elénk: az 1934-es írókongresszusra látogató Nagy Lajoséknak még ő is „szimbólumként" magyarázta a Sztálin iránti egyre növekvő, mértéktelen tiszteletet. 181 Tudjuk, hogy a személyi kultusz gyakorlatában jól megfért egymással a személyiség fetisizálása és a tömegek szerepének hangoztatása. Matheikánál azonban csak az utóbbival találkozunk: a korabeli írásokhoz képest cikkeiben igen ritkán (16 év alatt mindössze két alkalommal) említi Sztálin nevét, ami mindenképpen feltűnő jelenség ekkoriban, s bizonyára összefügg a maga szubjektivizmustól és individualizmustól iaegenkedő (bár ezektől végérvényesen szabadulni nem tudó) felfogásával. Gergely Sándor fentebb emiitett regényét, az 1514-et Matheika „a Népfront ügyének segítő" alkotásnak nevezte, s ebből a szemszögből értékelte a Magyarországon végbemenő változásokat is: „Az utóbbi években Magyarországon egy jelentős irodalmi áramlat bontakozott ki, amely bátran küzd a demokráciáért és a békéért, a háború ellen és a fasizmus ellen. Ez az áramlat a legjobb kulturális erőket, a legkiválóbb írókat költőket és publicistákat egyesíti. Ezek az emberek nem kommunisták, .. . nem a proletariátus képviselői. Más rétegekhez és osztályokhoz tartoznak, de a demokráciáért harcolva a dolgozó parasztságért, a kispolgárságért, a baloldali értelmiségért küzdenek." 182 E Népfront felfogás jegyében üdvözli nagy elismeréssel Illyés Gyula munkásságát, akiről külön ismerető cikket ír a Lityeraturnaja gazetába, és ebben igen magasra értékeli a nemrég megjelent Puszták népét. 1 * 3 Egy másik írásában Illyés Petőfi életrajzát nevezi „gyönyörű könyvnek." 184 Mindezt azért is értékelnünk kell, mert a Puszták népét nem mindenki fogadja egyértelmű lelkesedéssel: Illés Béla zsurnalisztikus felületességet és leplezési tendenciákat is emleget véle kapcsolatban, amiért Gergely Sándornak külön cikkben kell védelmébe venni Illyésnek ezt a munkáját. 185 Kétségtelenül tovább lép Matheika a húszas évek „jó mű —helyes ideológia + elhanyagolható forma" képletéhez képest, amikor kijelenti, hogy „az ideológiai fejlettség a művész számára önmagában nem elegendő. Ha átgondolatlan, gyenge, nem a tartalomnak megfelelő a művészi megformálás, megtörténhet, hogy a politikailag jelentős és helyes tartalom nem jut el az olvasóhoz." 186 Az utolső évek pozitívabb tendenciái uralkodnak a Harc a szocialista realizmusért. A szovjet irodalom húsz éve című ismertetésben, Matheika utolsó megm Mathejka Jánosné közlése. 1,1 M M i i-pM.i UH H.i ii.H.i n ^HTepaTypa, 1937. 11. 289. '*• JlHTepaTypHaa raaeTa. 15. aBrycra 1936. IM L. a 175. sz. jegyzetet. '"Vö. SK. 1937. 1. 51-52. "* HM repH.iunnH.i.Tbnan „iHTepaTypa, 1937. II. 288.
