Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
Ebből a szemszögből helyteleníti azt is, hogy ,,a művészet ideológiai feladataihoz idegenül viszonyulva" a népbiztosság Bach miséit, Händel Messiását és Mendelssohn zsoltárait akarta bemutatni, ami megint sokféle előzményre válaszoló, s persze képtelenül túlzásba vitt reakció. 158 (Megértéséhez utalnunk kell arra, hogy Kunfi Zsigmond népbiztos a diktatúra idején „forradalmi istentiszteletként" definiálta Beethoven IX. szimfóniáját, 159 maga Matheika is „templomnak" nevezte a színházat és az olvasótermet, s az ilyen szóhasználatot a harmincas években, a vallásos világnézet elleni harc és az egész ország szocialista átalakításáért folytatott küzdelem idején rendkívül szigorúan és szektásan ítélték meg. Egyénileg ismét nem hagyható említés nélkül, hogy Matheikának nemcsak a fiatalkori vallásos neveléssel, hanem az igen reakciós váci klérussal is meg kellett küzdenie annak idején, s hogy halálos ítéletét is egy bizonyos váci kanonok írta alá.) Hogy milyen emigrációs és korabeli tendenciákkal függött össze Matheika e téren tanúsított magatartása és hogy hol állott ezekhez képest, azt a Sarló és Kalapács egy 1930-ban megjelent, szó szerint képromboló írásának részleteivel összevetve is megállapíthatjuk: „Vége a butításnak! Máglyára a szentekkel — olvasztóba a harangokat !... Az égő szentek lángja fényes világot szór a világ dolgozói felé és nemsokára nyugaton is fellobognak a »szentek« máglyái". 180 Nem érdektelen megjegyezni, hogy az iménti jelenségekkel kapcsolatban nagy tévedés lenne „sztálinizmust" emlegetni: Sztálinra ekkor, a harmincas évek elején még éppen az efféle, káros ösztönös tendenciák megfékezésére való törekvés a jellemző; az antiklerikalizmus túlkapásairól például így ír: „Már nem is szólok azokról a - tisztesség ne essék szólván — »forradalmarokrol«, akik azzal kezdik az artel megszervezését, hogy leszedik a templomok harangjait. Leszedi a harangot — ez aztán a for-r-ra-dalmár ! Hogyan történhettek körünkben ilyen hebehurgya »társadalmasítási« próbálkozások, ilyen nevetséges kísérletek, (...) amelyek azt célozzák, hogy megkerüljék az osztályokat és az osztályharcot, de a valóságban osztályellenségeink maim ára hajtják a vizet?" 161 Matheika nézeteinek ekkori rendszerét értékelve is meg kell állapítanunk, hogy ez minden egyéni szándéka ellenére — végső soron épp az általa támogatni akart művészet és irodalom ellen fordul, és az objektív elemzés, az objektív igazság elvi elhanyagolása miatt nem lehet maradandó értékű. Korai messianizmusa a Lukács György-i terminussal jellemezve egyfajta bürokratikus szektarianizmussá alakul, s ebben nemcsak a körülményei hibásak: mélyebb valóságismerettel, nagyobb elméleti felkészültséggel és irodalmi érzékkel másfelé is vezethetett volna az útja. Ugyanakkor utalnunk kell Matheika részleges, esetenként nem jelentéktelen pozitívumaira: a szocialista igényű irodalom kezdeteinek úttörő vizsgálatára, a magyar irodalom szovjetunióbeli népszerűsítésére, a munkás,M Uo. 97. IM Vo. JózHEr FARKAH: „Rohanunk a forradalomba". A magyar irodalom eszmelése 1914-1919. 2. kiad. Bp. 1969. 228 1.0 SK. 1930. 2. sz. 15. 1.1 SZTÁLIN: A leninizmus kérdései. Bp. 1951. 397.
