Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
végi napokban dezertálásra és a fegyver letételére szólította fel társait. A forradalmi törvényszék előtt a vádat Matheika képviselte, a kivégző osztaghoz is neki kellett a katonát elkísérnie. Az anarchista halála, aki — mivel nem volt asztal a kaszárnyaudvaron — a hátát tartotta oda, hogy az ítélethez szükséges pecsétet a szövegre ráüthessék, élete végéig foglalkoztatta Matheikát. Belőle és a többi váci áldozatból, akik között ártatlan asszonyok is voltak, gyilkosaik korántsem csináltak emberbaráti problémát — az egy, szívüknek oly kedves vöröskatona halálát bizonyíthatón húsz, más adatok szerint több mint ötven kommunista lemészárlásával torolták meg. Haraszti Ernő Hódmezővásárhelyen esett a különítményesek áldozatául.* 9 Matheikát és a kommün életben maradt váci résztvevőit összesen három per során ítélték el. Az első per idején Matheika a következő taktikához tartja magát: amit lehet letagad, mások ellen bizonyítékot nem szolgáltat, saját jelentőségét csökkenti. Ekkor is hangoztatja azonban, hogy meggyőződésből, őszintén állt a munkásság mellé, „mikor azt hirdette a Károlyi-kormány, hogy csak a munkásság mentheti meg a népet". 70 Az ítélet — beszámítva a „kivégzés enyhítő körülményét" is — életfogytiglani börtön. 71 A második és a harmadik perben keményebben és nyíltabban lép fel — nincs mit veszítenie. Kijelenti a bíróságnak: nem érzi magát bűnösnek, mert amivel vádolják, azok nem bűnök, ma is így gondolkodik. 72 Ugyanezen a tárgyaláson elmondja, hogy ő Maróti Lajossal már a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt „azt tervezte, hogy megalakítja a Károlyi-éra alatt a kommunista pártot Vácon. Ez csak azért nem sikerült, mert kitört a proletárdiktatúra". 73 A Váci Vörös Újságnak — néhány nap kivételével — bizonyíthatóan nem ő volt a szerkesztője; 74 most minden „lázító cikket" magára vállal, hogy ezzel társait mentse. 75 Szenvedélyesen veszi védelmébe a kivégzetteket és a legyilkoltakat. A kétórás vádbeszéd alatt „néha fölényesen mosolyog", „cinikusan bólintgat", és ezzel az „elnöki rendreutasítást vívja ki magának". 7 * Az utolsó szó jogán „a társadalom átalakulásáról, halott testvéreiről beszél", az ítélethirdetés „nem érdekli". 77 Nem járhat messze az ügyész az igazságtól, amikor kijelenti: Matheika most lett igazán kommunistává. 78 E két utóbbi perben egyébként - az életfogytiglani büntetésre ráadásul - 5, illetve 6 évi fegyházra ítélik. 79 A harmadik per vége felé érkezik meg a hír, „hogy az Oroszországnak kiszolgáltatandó kommunisták között van Matheika János is, aki - a Váci Hírlap szerint — boldogan vette tudomásul, hogy Leninek gondoltak rá is". 80 Moszkvába érkezésével új korszak kezdődött életében. Vö. TIHANYI EHNŐ: Váci mártírok - váci hóhérok 1919-ben. Vác, 1963. 70 L. a Váci Hírlap, 1920. máj. 16. és jún. 6. közötti tudósításait. 71 Váci Hírlap, a továbbiakban: VH. 1920. jún. 13. 7 »VH. 1921. máj. 15. " Uo. 7 «Vö. a VVÚ. 1919. jún. 25-i híradásával: „Egyéb széles körű elfoglaltsága folytán Matheika már régebben megvált a laptól, sőt lapunk ma már második kézből kerül ki." 74 VH. 1921. máj. 15. 7, VH. 1921. máj. 15., jún. 19., okt. 23. 77 VH. 1921. okt. 30., nov. 6. 7 "VH. 1921. jún. 19. 7, VH. 1921. jún. 26., nov. 6. •°VH. 1921. okt. 2.
