Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
1919 februárjának közepén, az erősödő monarchista és nagytőkés szervezkedés ellen a szociáldemokrata párt tüntetésre hívja fel híveit Vácon. Bár a tüntetést a párt helyi vezetői indítják el, Matheika tudósításából már a tömegek iránti növekvő tisztelet olvasható ki, amely később, különösen a szovjetunióbeli tartózkodás idején, olykor erőszakoltan is háttérbe szorítja majd korábbi individualista felfogását: „Vörös zászló leng a városháza tetején. Halott város, püspöki székhely, álmodtad-e valaha? ... A népharag hatalmas tisztító vihara zúgott át a városon. Kirobbant a tömegek elkeseredése és beborította a hosszú idő óta tűrő és szenvedő proletárok lelkét. . . Győztek ! A városháza ormán vörös lobogót lenget a szél, új aera hirdetőjét, és a régi kor szimbóluma, az Igazság lukas és részrehajló mérlege darabokban hever a földön". 59 Az új „aera", a bizonyítás korszaka a Tanácsköztársaság kikiáltásával kezdődött. „A hozsannás idők az aktív cselekvés göröngyös útjára dobták az eddig elvonulva álmodozó idealistákat — jellemzi igen találóan saját helyzetét egyik akkor írt cikkében. — A félszeg tudósok, a fantasztáknak csúfolt gondolkodók most vívják gigászi harcukat az eddig előttük ismeretlen (!) ellenféllel, az adottsággal. Nyelvük most tanulja a rettenés (!) szót, mely lenyűgözi meglátásos akaratukat: reálpolitika". 57 Rengeteg a tennivaló. A direktórium vezetői személyesen is kiveszik részüket a mindennapi munkából: Kovacsik Mihály maga is beáll krumplit zsákolni, Maróti Lajos fát rakodik, szegényen él, míg a lefoglalt püspöki kincstár milliós értékeire vigyáz. A direktórium iskolán kívüli kulturális ügyeit Matheika János irányítja: harcot indít az írástudatlanság ellen, felnőtt szabad iskolát szervez, szerkeszti a Váci Vörös Újság első számait, előadásokat tart és őmaga is szaval, szerepel az Auróra kör délutánjain, a városban tartózkodó Martinovics Színház előadásain, új iskolát nyittat a város eddig elhanyagolt, deákvári kerületében. „A tanácsköztársaság alatt megszerzett jogaink legértékesebbje a sallangjaitól megszabadított tudomány — írja a Váci Vörös Újságban. — A tudomány a legszentebb jog és a tudomány a legerősebb fegyver, mely nélkül senki sem fog boldogulhatni a tanácsköztársaságban. Elvünk az, hogy aki nem dolgozik, az ne egyék, de aki nincsen tisztában a mai kor legújabb technikai vívmányaival, az nem tudhat értékes munkát produkálni .. . Elvünk az, hogy az eddigi lélektelen mulatságok helyett a komolyan szórakoztató és gyönyörködtető könyvekkel, előadásokkal ismertessünk meg titeket. Hogy a színház és az olvasóterem legyen az a templom, hol munkában fáradt testetek pihenést, szellemetek pedig új erőt nyer". 58 Ez a nagyszabású népművelési program és tevékenység tölti ki Matheika ekkori életét, de sajnos mindez kiegészül egy olyan hibás tétellel, amely a régi idealisztikus illúziókból táplálkozik, és amely elméletileg és taktikailag helytelen irányba viszi Matheikát. Helyesen látja, hogy „a Tanácskormány célkitűzéseit sem gazdasági, sem politikai téren nem lehet a maguk érintetlen tisztaságában keresztül vinni" az objektív anyagi nehézségek és az ellenséges "VÚ. 1919. febr. 15. "Váci Voros Újság (a továbbiakban: VVÚ). 1919. máj. 21. "VVÚ. 1919. jún. 1.
