Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
környezet miatt, de mindezeket nem tartja érvényeseknek a kultúra területén: „programunk harmadik pontját, amely a kultúra terjesztését tűzte ki célul, igen is végre hajthatnók teljes egészében. Itt nincsenek se külső, se belső akadályok. Van tanulni vágyó, ismeretekre éhes és megértő lelkű tömeg, mely megremeg az igazi művészet élvezetének első mámorától, és vannak, kell, hogy legyenek, ihletett lelkű igazi tehetségek is". 59 Ez, a „nevelő neveltetését" elhanyagoló, meglehetősen voluntarista kiindulópont, amely egyszerre tételez fel tökéletes „nevelőket", problémamentes tanításokat és e tanításokat minden akadály nélkül befogadó tömegeket, további taktikai hibákhoz vezet: az egyébként valószínűleg gyenge frontkabaré műsora és játéka miatt Matheika cikkében „nyilvánosan feljelentést tesz a hadügyi népbiztosság propaganda alosztálya ellen", gondatlanságnak és bűnnek nevezi, hogy egy ilyen társulatot ruháznak fel hivatalos jelleggel és küldenek vidékre. 60 A cikk hangnemét magyarázhatjuk a belső ellenforradalom elleni harc élesedésével (lásd a korabeli rendeletek szövegét), 61 ugyanakkor Matheika egyéni körülményeivel is: direktóriumi tisztsége eléggé nagy hatalom birtokába juttatja, s a 24 éves, meglehetősen becsvágyó fiatalember nem mindig rendelkezik kellő önkontrollal e hatalom gyakorlásában. A kritikát elfogadná, de nincs aki bírálja: nem egy újságíró a régi idők stílusában hízeleg neki, 62 barátai közül Kökény László meghalt, Haraszti Ernő a fronton harcol, Kövi István házasodik, Borbély Andorra, aki körülötte sürgölődik, igazában nem számíthat. 63 A Tanácsköztársaság 133 napja alatt az előbbi időszakhoz képest kevesebb írás jelenik meg Matheikától, cikkei rövidebbek, nem mindig olyan kidolgozottak, mint régebben, amiben nemcsak az önkontroll esetleges hiánya játszik szerepet, hanem tevékenységének hangsúlyozottan gyakorlati jellege is. Utolsó itthon közölt írása 1919. augusztus 6-án jelenik meg, öt nappal a Tanácsköztársaság bukását követően. (Vácon a direktórium augusztus 6-ig hivatalában maradt!) Megrendülten, a következményeket igazán nem i< sejtve búcsúztatja benne a diktatúrát: „Aludj hát csöndesen te nagyhalott, álmodj egy szebb jövőt és várd türelmesen, mint ahogy mi várjuk megnyugvással a te dicsőséges feltámadásod napját, amikor újra eljössz és nem lesz többé hatalom, mely sárba tiporja, mely megdöntse a te nagy, a te hatalmas alkotásod". 64 "VVÚ. 1919. máj. 28. •° Uo. 61 Gyakran ígérnek „szigorú felelősségrevonásfa rendeletek megszegőinek. Tiz nappal korábbról a direktórium egy másik tagja, a rendkívül tevékeny és szenvedélyes Klein Károly így ír: „Mindazon házbizalmiak, akik e kötelességüket ( - mármint a lakásfelmérést és a lak bér beszedést. Sz. ü. -) nem teljesítik, ellenforradalmárok, mivel a Tanácsköztársaság rendeleteinek ellenszegülnek" ... A sors szomorú iróniája: a tennivalókkal túlterhelt bizalmiak közül az a Baintner Ernő kap dicséretet, aki később a különítményesek vezetője tesz. (Vö. VVÜ. 1919. máj. 18.) "Pl.: „Matheika elvtárs magas szárnyalású beszédével magával ragadta a szép számú hallgatóságot és csak csodálni, csak bámulni tudjuk azt a szónoki tehetséget, azt a magas nívón álló műveltséget, melyet beszédének minden mondatában hallottunk" stb. (VVÚ. 1919. jún. 29.) « Kövi István közlése. "VÚ. 1919. aug. 6.
