Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szántó Gábor András: Matheika János

és a munkásság összefogása", valamint Károlyi mellett foglalt állást,

49 a bolsevizmust a „legszebb és legtisztább", de a távolabbi jövőben megvalósítandó célnak tekintve.

50 Az új, néptanácsi választásokra készülődve, 1919 februárjának végén a lap és személyesen Matheika az „október 31-én diadalra jutott eszmék" és a „szociáldemokrata párt helyi vezetőségének" támogatására szólította fel a város munkásait és polgárait.

51 Egyre világosabbá vált azonban, hogy ennek az irányvonalnak a támogatása tétlenségre és az aktív népmozgalmaktól való elszakadásra kárhoztatja híveit. Mindez, az ország nehéz háború utáni helyzetével összekapcsolódva Matheikában is felerősítette a régi dekadens, világfájdalmas hangulatokat és a tehetetlenség érzését: „Döntő fontosságú, élő húsunkba vágó történésekbe nem tudunk cselekvőleg belefolyni. Görcsös akarattal ragaszkodjunk legalább a kis dolgaink személyes viteléhez, ha van még erőnk és kedvünk élni a jövőben is .. ."*

2 Az egyik fő probléma Matheikánál az elmélet és a gyakorlat lényegében idealista felfogása. Észreveszi, hogy „a legszebb eszme is megvalósításakor csonka és többé-kevésbé színtelen lesz",

53 de mivel a külvilágot a megvalósítandó eszme passzív anyagának tekinti csak, nem pedig napról napra más és más problémákat felvető, eleven és aktív gyakorlati közegnek, számos esetben irreális következtetésekre jut. A valóság nagyobb úr, ellenállhat a „legjobb akaratú" eszméknek is („Az élet piszkos, csak a semmi tiszta") — mindezt Matheika is megállapítja, de kiutat most csak egyéni szinten lát: vagy a szenvedélyes cselekvésben, vagy az ennek eredménytelensége ellenére is megőrzött önuralomban. Az előbbihez egy általa lefordított Baudelaire-idézet szolgáltat példát: „Az embernek mindig ittasnak kell lenni. Ez minden; az egyedüli megoldás. Hogy ne érezzétek az Idő félelmes igáját, amely feltöri vállatokat és földre nyom benneteket, (. . .) részegedjetek meg végnélkül: borral, költészettel vagy erénnyel. Amivel akarjátok."

54 A másik, kissé prózaibb tanács a felbolydult, forradalom utáni és forradalom előtti városnak és egyben saját magának is szól: „Egyetlen gyógyszer a lelki béke helyreállítása az önfegyelem segítségével".

55 A nyugalomra itt mind az eszmék „problémamentes" megvalósítása, mind saját nyugtalanságának lecsillapítása érdekében szükség van. Világos, hogy ebből a bölcseletileg nem éppen „problémamentes" felfogásból egyszerre vezetnek utak az irracionalizmus, illetve az aktív forradalmi cselekvés felé, a vízválasztó minden esetben az lesz, hogy a szükséges szenvedélyességét mennyire tudják egybekapcsolni a konkrét helyzet reális elemzésének marxista követelményével. "VÚ. 1918. dec. 29. 40 VÚ. 1919. jan. 4. 41 VÚ. 1919. febr. 22. 41 VÚ. 1919. jan. 25. 43 VÖ. 1919. jan. 18. 44 Versek prózában. Részegedjetek meg (Charles Baudelaire). Ford.: MATHEIKA JÁNOS. VÚ. 1918. szept. 18. Érdemes megfigyelni, hogy a francia eredeti „unique question" kifejezését Matheika „egyetlen megoldásnak" fordítja! (Ugyanez a hely SZABÓ LÓRINcnél: „Rúgjatok be, szakadatlanul. Minden ebben van; ez az egyetlen kérdés". L.: Charles Baudelaire versei. Bp. 1973. 279.) "VÚ. 1919. jan. 25.